Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában • 5

Ugyan mit mondtak az olyan emberről, aki a pénzügyek kezelésére a tö­rökök szolgálatába szegődött? — Oláh Miklós egy konkrét esetben úgy nyilat­kozik, hogy Berenchi Ferenc „az ördög sugalmazására" Tolnára költözött és ott állást vállalt a török jövedelemigazgatásban, amiért aztán elvesztette magyar­országi birtokait. Azt mindenki természetesnek vette, hogy sok zsidó részesedik a rácokkal együtt Tolna megyei bérletekben, hiszen a királyi Magyarországon III. Ferdinánd rendelete szerint „a vámok bérlésétől tiltassanak el a zsidók, kik az ország jogainak nem részesei", nem csoda, hogy a hódoltságba szivárogtak megélhetésük biztosítására. Egy XVI. századi könyvben olvasható az az Európa­szerte elterjedt felfogás, amit a hódoltságbeli zsidók kapcsán mond ki a szerző, de értsen belőle mindenki, aki a töröknél vállal munkát! „Multi per Hungáriám sünt Judei, quíbus proditoribus et speculatoribus utuntur Mahumedani". Magya­rul így hangzik: Magyarországon sok zsidó hazaárulással és üzérkedéssel szolgál a töröknek. Mi már megfelelő távolságból ítélhetjük meg a török pénzügyi szol­gálatban álló zsidók minősítését. Valójában a „törökösség" vétkének klasszikus megfogalmazását látjuk benne. Semmivel sem hízelgőbb a magyarokról és rá­cokról alkotott vélemény. 56 Rászolgáltak-e az itt élő emberek a vádaskodásra? — Attól függ, hogy kinek a szemüvegén át nézzük! Bosnyák Tamás szerint a tolnaiak „cudar, cigány, törökkel bélelt emberek". A korszak legjelentősebb vallási és szellemi áramlata, a reformáció a mi vidékünkön is magával ragadta az embereket. Vallási türel­metlenségük folytán egymást emésztették, s volt rá eset, hogy nem saját, magyar bíráik előtt keresték igazukat, hanem a budai török kormányzónál. Nem a tol­naiakon múlott, hogy 1553-ban Khadim Ali pasa nem végeztette ki Szegedi Ist­vánt és híveit, akik a Sztáraitól kirobbantott viták hevében addig gyalázták a katolikusokat, mígnem Józsa barát küldöttsége Budán beárulta őket. Magát Sze­gedit végül is egyik hiúságában megsértett híve juttatta török kézre. 57 Ügy vélem, hogy a rosszul fizetett magyar végvári katonaság nem a török iránt táplált rokonszenvből kívánkozott a hódolt területen letelepedni, s nem illethetők ma a törökösség vádjával. De akkoriban ez nagy bűnnek számított. 1648. május 17-én Keglevich megírja Batthyánynak, hogy a végváriak legjobbjai hitlevelet kérnek a töröktől s hódoltsági polgárokká lesznek, megadván a török­nek, amivel tartoznak. özvegy Vida Mihálynét 1640-ben még török-cimborasággal vádolhatták meg, amiért a tolnai Amhát török agát kérte fel arra, hogy írjon a győri városi tanácsnak, mert egyedül nem képes érvényesíteni követeléseit. Tolna város jö­vedelmeinek bérlője, az említett Amhát megírja a levelet, benne kifejti, hogy özvegy Vidáné nagyon meg van szorulva, ugyanis adósságai miatt gyermekeit valószínűleg rabszolgának fogják elhurcolni. 58 Vidékünk magyarhűségéről felvillantunk néhány epizódot. A tolnaiakról például tudjuk, hogy titokban a magyar királynak is adóznak, s maga a császár követe állapítja meg róluk, hogy „nem tekintve a török alattvalóságot, Őfelsé­gének is adóznak, mint jó császáriak élnek és halnak meg". Gerlach mindkét út­ján felfigyel Huszár Mihály harmincadosra, aki ugyan „török ruhában jár, de nagyon jó keresztény, és házában vendégül látta a császári követség tagjait." 59 Zöld István 1552-ben a török uralom alól a következő kémjelentést kül­di: „A bosnyák had Tolnán tartózkodik, az ágyú vizén van". Becse nevű kémünk azt jelenti Csányi Ákosnak, hogy „Tolna felöl 900 embert hoztak". 1558-ban je­lenti egy magát meg nem nevező, de jó magyar ember, hogy a szekszárdi szand­77

Next

/
Oldalképek
Tartalom