Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában • 5

Zrínyi korában már több mint százéves múltra tekintett vissza az országszerte elhatalmasodott hatalmaskodás jogi megfogalmazása. Az 1435:8,9. te. szerint a hatalmaskodás nem más, mint a falunak, birtoknak katonák által való felgyújtása és elpusztítása, az egyházak, nemesi és egyházi férfiak megtámadása, kúriáik és házaik megrohanása és elpusztítása, az asszonyok és szüzek fosztogatása, elrablása és meggyalázása, emberek megverése, megsebesítése és más szörnyűségek. Sok hatalmaskodás indult ki Szigetvárból, de olyan esetről is tudunk, amit megtoroltak. Horváth Márkról mondják, hogy 1556-ban összefogdosta a lator hajdúkat és megölette őket. Szegedi István prédikátor gyakran élt Horváth Márk bőkezűségével és barátságával. „Ez a Horváth, mint mondják, tetőtől talpig derék férfi volt" — írja Kathona. Mikor a lábaival betegeskedő és a pöstyéni fürdőben haldokló Horváthnak elérkezett a végórája s előkerült végrendelete mellett Szegedihez írt levele, akkor a kapitányi tisztével együtt járó keménységet indokolva úgy fogalmaz, hogy ő „nem lehetett jó vagy rossz", csak egyszerűen a vár védelme érdekében tűzzel vassal pénzt és élelmet kellett szereznie. Pribékjeitől szép számmal kapta a biztatást, hogy engedje meg nekik a Szekszárd környéki falvak megsarcolását. Szekcsői Máté 1560-ban kertelés nélkül kimondja, hogy rá kell támadni a szekszárdi népre, mert nem hagyták magukat megdézsmáltatni. És Horváthnak tudnia kellett Korpády Gergely garázdálkodásairól, az őcsényi, sági, mözsi, szerdahelyi és szentmiklósi polgárok megkopasztásáról. A fennmaradt iratok mindezt igazolják is.

25 Eckhardt Sándor Az agyonsarcolt Ete és az embersütés című tanulmányában közli az eteiek 1558—1559 körül írt levelét, amelyben „az fölséges király képének" hírül viszik, hogy Nagy Gáspár, Nagy Sebestyén, Almási Gyurkó, de mindegyiküknél jobban Balog Tamás megsarcolta őket. Balog a város feldúlásával, felégetésével és a lakosság felkoncolásával fenyegette meg Étét, sőt közülük egy férfit magával ragadott, mondván, hogyha „meg nem sarcolnak neki, az embert megsüti".

26 Amikor a Szigetvárhoz tartozó vidék hódoltsági állapotait egy bizottság megvizsgálta, az került többek között a jelentésbe, hogy „mennyi kövér disznót, szalonnát, egyéb állatot csikarnak ki a szegénységtől, az Istenen kivül senki sem tudja. Amig Horváth Márk hivatalban van, nem merik megvallani a jobbágyok, de ha elmozdítják, majd kisül minden."

27 Ugyanez a jelentés egy másik fontos körülményre is felhívja a figyelmet. A magyar és a török földesúr általában a földdel rendelkező paraszti háztartást adóztatta, de a konkrét esetben a török adószedő házanként veti ki a dikát, s ez előnyös a népnek. A jelentés megszövegezője szerint 8—10 család lakik egy-egy házban, hogy kevesebb teher essék egy családra. Ezzel szemben a szigetvári számadások szerint Tolna megyében nem házanként, hanem családonként vetették ki az adót. Rossz hírükről, úgy látszik, tudomásuk lehetett nemcsak a kapitányoknak, hanem az itt-ott felbukkanó, a régi birtokai jövedelmén újból osztozni vágyó földesuraknak is. Veresmarti Mihály pozsonyi kanonok 1627-ben Decsi János apátsági ispán útján arra szólította fel a bátai apátság egykori uradalmához tartozó falvak bíráit, hogy küldjenek fel hozzá öreg és okos embereket, akik felvilágosítást adhatnának az apátság jószágainak állapotáról. „Attól pedig ne tartsatok — írja —, hogy valami kemény és rajtatok könyörülni nem tudó úrra akadtok."

28 34