Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában • 5

kat vettük rá, hogy 4726 ft értékű szöveteket kölcsönözzenek őfelségének és 2120 ft pénzt szedtünk össze, és mind nekik adtuk." Erre az intézkedésre aztán megígérték a tolnai—baranyai hajósok, hogy visszatérnek állomáshelyeikre és a török ellen fognak harcolni. A pesti vásárra összegyűlt kereskedők átvételi elismervényt kaptak a készpénzről és a szövetekről, melyeket Ferdinánd király nevében megelőlegeztettek velük a hajósok megbékéltetésére. Nincs tudomásunk a kötelezvények beváltásáról, de arról igen, hogy a török 1528-ban végigperzselte a Sárközt. E hírt Mihály kalocsai prépost közli Ferdinánddal. Ugyanő 1529. április 15-én azt írja, hogy „a lakosság kevés vagyonát kocsira, hajókra rakva sírva menekül ...". Ügy véli, hogy ez az utolsó gyorsjelentése erről a vidékről: Hic hic est ultimus nuncius !

4 A dunai naszádosok fizetetlensége újból és újból szőnyegre kerül. Egy évvel budai útjuk után, 1529. június 17-én Bakych Pál jelenti, hogy zúgolódnak a hajósok, ezért helyet kér, ahová feleségét, gyermekeit és kevés, még megmaradt értékeit biztonságban tudhatja, mert a török miatt nem maradhat meg Lakon.

5 A török megjelenése eleinte általános riadalmat keltett, a módosabbak közül többen végleg elhagyják szülőföldjüket. Ezt tette jeles humanista tudósunk, Baranyai Decsi (Csimor) János családja is. Decsi az alsóbb iskoláit Tolnán végezte, végül német egyetemeken fejezte be kiképeztetését. Míg külföldön tartózkodott, itthon a szigetvári és a pécsi török bégek katonái kirabolták és elpusztították javaikat, emiatt családja odébbállt.

6 A földműves és pásztornép az erdők és nádasok között keresett menedéket, ősszel — a török csapatok téli táborba vonulása után — visszatértek az emberek, s eltakarították a romokat. Mehmed bégnek gondja volt arra, hogy ne töltsék tétlenül a gyaurok az őszt és a telet. Báta és Szekszárd lakói és minden bizonnyal más, itt el nem sorolt települések lakói a török had egy-egy felvonulása után fedél nélkül maradtak. Csak címszó szerűen jelezzük, hogy 1538ban Kászon vajda Pest felől jövet égeti fel Szekszárdot, a következő évben Báta ismételten áldozatul esik a török portyázásoknak. A török seregek Kászim napján (Dömötör, október 26.) rendszerint téli táboraikba vonultak vissza a Balkánra. Am 1540-ben, nem törődve a tél zordságával, Usref, Mehmed és Murád török parancsnokok a téli táborból kivezették csapataikat és felfelé igyekeztek a Dunán. Mikor Tolnához érkeztek, befagyott a Duna, a part menti sekély vizekben pedig megfeneklettek a naszádok. A vontató lovak a jeges szélben elhullottak, a hajósok élelme megromlott, s a török katonaság a szokatlan hidegtől szenvedve képtelen volt szolgálatának ellátására. Amikor a kényszerű rostokolás már százszámra szedte áldozatát, a török vezérek (Fráter György és Verbőczi egyetértésével) visszasiettek seregeikkel téli táborukba, megígérve, hogy tavasszal visszatérnek. „És ez az állhatatlan nép állta is a szavát, mert még tavasz előtt megjelentek."

7 A Duna menti falvak és mezővárosok valószínűleg Buda elfoglalása után röviddel kerültek a török megszállók kezére, de nem hagyták őket békében a mieink, mert 1542. április 14-én Nagyszájú János Pest város tanácsának bírája értesítette Perényi Pétert a nagy eseményről: Szekszárdot ostromolják a magyar csapatok; ugyanez év őszén Werbőczy Imre csapatai a tolnai török helyőrséget kardélre hányták, a karácsonyt pedig Szekszárd újbóli ostromával töltötték el.

8 A Budára vezető utat tehát Verbőczy huszárai ellenőrizték, s ez nagy 7