Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Horváth Árpád: A megyei önkormányzat működése Tolnában 1848-1872 között • 175

a hagyatéki tárgyalások tartására szorítkozhat, mivel az annak folyamán tett intézkedések amúgyis csak a megyei törvényszék jóváhagyásával lépnek érvénybe. Egyébként a tb. tisztviselők csupán kiküldetések esetében, de akkor is mindig az illető járási renden levő tisztviselő megbízásából járhatnak el a rájuk bízott ügyekben.

141 A meg nem választott tisztviselőknek az általuk kezelt hivatalos okmányokat kimutatás mellett négy hét alatt a bizottmány által delegált küldöttség közbejöttével kellett a szolgálatban állóknak átadniok. Ilyen eljárásra a megyében csak a dunaföldvári és a simontornyai járásban volt szükség.

142 Annak a megállapításával, hogy minden a megyét illető közigazgatási ügyet a megyei rendes- illetve kisgyűlés intéz el, a bizottmány negyedévenkénti rendes nagygyűlés, a megszaporodott kisebb jelentőségű ügyek gyorsabb elintézése céljából pedig minden hét szombatján kisgyűlés tartását határozta el. Rendkívüli közgyűlést a mutatkozó szükséghez képest természetesen bármikor össze lehetett hívni.

143 A folytatólagosan ülésező bizottmány a megszűnt csendőrség helyébe a közbiztonság érdekében a 60 csendőr helyett a megyei pandúroknak 21 lovasból és 26 gyalogosból álló létszámát még 6 lovassal és 26 gyalogossal rendelte növelni. Felkérte egyben a főispánt, hogy a létszám engedélyezése végett tegyen pártoló előterjesztést a kormányzathoz.

144 A május 2-i kisgyűlés a közeli koronázásra való előkészület tárgyalása során úgy határozott, hogy a megye levéltárában ereklyeként őrzött zászlója alatt hat lovasból álló bandériummal vesz részt a koronázási ünnepségen. E célból utasította az alispánt, hogy a lovasok részére a megye kék-bordó színeiben készíttessen díszes ruházatot, nyerget és szerszámot.

145 A hat tagból álló bandérium felszerelési költségeit azonban a megye később túl magasnak találhatta, mert újabb határozata alapján Zichy László vezetésével csak háromtagú bandériummal képviseltette magát a koronázáson. Tolna megye ugyanis a kisebb vármegyék közé tartozott és csak a nagyobb területű és lakosságú megyéknek kellett hattagú bandériumot kiállítaniuk.

146 A koronázási ünnepséget rendező főlovászmester helyettesének levele alapján a közgyűlés a koronázási dombhoz ősi szokáshoz híven félköblábnyi földet a megye részéről Kajdacs község határából küldött fel Budára. A választás azért esett éppen Kajdacsra, mivel a hagyomány szerint a község határának történelmi nevezetességű részén, az úgynevezett „sánctájékon" a magyar szent koronát a mohácsi csatát követő időben egy fűzfába elrejtve több napig őrizték. Az erre való emlékezés indíthatta a megye közönségét arra, hogy Kajdacsról kerüljön föld a koronázási dombra. A földet szekérpostával már május 12-én útnak indították a főlovászmesterhez Budára.

147 A közgyűlési határozatból nem tűnik ki, hogy a korona a mohácsi csata után mikor és miként került Kajdacsra, ki hozta oda és őriztette a „sánctájékon". Ezekre a kérdésekre kielégítő választ kapunk, ha a megyében élő hagyomány értékelése, illetve a közgyűlési határozat helyességének megvilágítása céljából röviden felidézzük az 1526. augusztus 29-i mohácsi csatát követő kettőskirályság koronázási eseményeit. Tudjuk, hogy a csatában elhunyt II. Lajos király halála után 1526 novemberében Székesfehérváron az ott őrzött koronával először Szapolyai Jánost koronázták királlyá, aki koronaőrévé Perényi Pétert tette meg. Alig egy esztendő elmúltával azonban ugyanott, miután Perényi időközben a koronával együtt a 206