Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában • 5

— a budai vár palotájának javítására adott 24 000 dénárt, — a pesti átkelőrév jövedelméből előlegeket nyújtott, — 1558. szeptemberében 61 000 akcsét befizetett a kincstárnak, — ugyanezekben a napokban a boradóból szedett pénzzel fizette ki egy magyar ámil (Kelemen) közreműködésével a budai várkapuk bérleti díját. Az elmondottakon felül Szálimun szedeti a váci, a tolnai és a bátai kikötő marhavámjait. Megfordul Földváron, közel húszezer dénárt vesz magához a falu iszpendzse adójából. Találkozunk vele a tolnai kikötőben, ahol megbízottjától több mint tízezer akcsét vesz át, majd ugyanezt teszi Bátán. Visszafelé betér a bátaszéki helyőrséghez és 15 500 akcse zsoldelőleget nyújt át a párkány vár gyalogos legénységének. Kísértetiesen ráillik az az 1560 körül írt bizalmas híradás, melyben többek között ez áll: „az chyazar embewre zerdan penzesthewl Bwdara akar indulni... megyén Tholnara, onnan megyén Bwdara".

36 (a császár embere szerdán pénzestül Budára akar indulni...) A török császár emberei a pénzügyigazgatás szolgálatában viszik Budára a vámoshelyeken és a falusi portákon szedett jövedelmeket. Szülejmán és Hizir csaus a tolnai Dorka asszony hagyatékában talált negyvenezer török ezüstpénzt, Gáspár diák a paksi rév bevételeit, Mehmed a tolnaiak adóját, Merdzsán a madocsai hászbirtok jövedelmét, és így tovább. (A csaus szó több értelemben használatos: a portai csaus török diplomata, a budai csaus csupán futár volt.)

37 Szimon a ránkmaradt defterek hetedik névről ismert zsidó bérlője. Vele 1560-ban, a dunaföldvári kincstári jövedelmek elszámolása során találkozunk. A hászbirtokon fekvő rétek után 1800, az április 24-én esedékes kapuadóból 1600, bírságpénzekből 600, bárányadóból 640, végül az eddigi tanulmányaink során még nem észlelt raktáradóból 50 akcsét szedett be Szimon, akit a földvári Kurd nevű jegyző mültezimeminnek, azaz bérletfelügyelőnek (másként a kincstári javadalom bérletbiztosának) titulál.

38 Bizonyos fenntartásokkal a defterek névanyagát is felhasználhatjuk a rácok és zsidók jelenlétének kimutatásához. A délszlávokat egyrészt ifIáknak, másrészt Tót- (néha Tód)-nak hívták, de az 1566. augusztus 18-án elhunyt Zsidó Györgynek is lehetett valami köze a vezetéknevéhez, ha más nem, akkor annyi mint Tolnai Fabricius Bálint tolnai protestáns papnak, akiről „a zsidók biztosra vették s állították, hogy ő nem magyar, hanem zsidó, annyira jártas volt a zsidó nyelvben".

39 A mábejn és a beszámítás rendszere. A kincstári bérlemények elszámolásainál már találkoztunk egy-egy adattal, mely arra utalt, hogy a beszedett jövedelmet nem a birodalmi kincstárba szállították, hanem azt valamely közeli katonai egység zsoldjára vagy dologi kiadásokra fordították. A bérlő erről az összegről elismervényt, ún. tezkerét kapott a helybeli káditól illetve a helyőrség parancsnokától, ami elég volt ahhoz, hogy Budán és végsősoron Isztambulban „jóváírják számláját". A pénzügyigazgatási rendszernek ez a beszámítási mechanizmusa a maga idejében egyértelműen fejlettnek mondható. A példák viszonylagos bősége lehetővé teszi, hogy igazolva lássuk feltevésünk alaposságát. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a mondott területen szedett naturális és pénzbeni jövedelmek 5' 67