Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában • 5

molására utal. Bajazid emin a tolnai mukátaa bevételeit emánetként kezelve a simontornyai török lovasok zsoldjára húszezer akcsét előlegez. A következő ciklusban Kejván tímár birtokossal (a mukátaa felvigyázójával) és Dervissel (a mukátaa írnokával) közreműködve kezeli emánetként Tolna jövedelmeit.

3 A török levéltári források elégtelensége miatt csatlakozunk Szulejmán szultán nagyvezérének, Lutfi pasának a megállapításához: „a mukátaákat jobb emánetbe, mint iltizámba adni"S Egyszerű volta minden bizonnyal a török portánál híveket szerzett a bizományosi rendszernek is, de — mint azt az iltizámvállalkozási mód elterjedtsége láttatni engedi — nem versenyezhetett a többszörösen ráígérő ellenpárjával. Bár az adót többnyire családonként szedte be a török, ám nem minden falunak volt számottevő vám- és révpénzbevétele, földesúri jövedelme, amiért érdemes lett volna bérlőket szerződtetni. E falvak adója ún. magyar módra: a bírók közreműködésével állt össze. Egy 1560-ból fennmaradt pénztári tétel szerint Madocsa falu szultáni hászbirtok hitetlenjeinek kötelezettségéből a falu bírája 3425 akcsét fizetett be.

5 A defterháne azzal a feltétellel adott megbízatást a mukátaa bérletére, hogy a 3 éves terminus lejárta előtt is visszaveheti a megbízást és azt a magasabb ajánlat megtevőjére átruházhatja. A példák sokasága igazolja, hogy mekkora licitáció folyt, míg egy borsos árnál megálltak, s még így is előfordult, hogy a „napi részlet szerint" fennálló hiányt is magára vállalva új ajánlkozó tűnt fel, és kiragadta elődje kezéből a mukátaa bérletét. Végül a defterháne ragaszkodott a vagyonkezesség garantálására is. Az adószedőknek olyan kezeseket kellett állítani, akik személyükkel és vagyonukkal felelni tudtak a hatalmas összegű bérleti díjak befizetéséért. Az elmondottak szemléltetésére felsorakoztatjuk a mondott terület négy gócpontjában létesített bérleti szerződéseket és a főbb szereplőket. A legkorábbi defteradatunk a tolnai, paksi és földvári révekre vonatkozik. Velics-Kammerer defterkiadásában ekként olvashatjuk: „A tolnai, paksi és feltvári (dunaföldvári) kikötők átkelés-bérlete Mohamed bin Kászim tolnai kikötő-kjátib kezén ... 949. évi moharrem 1-től (1542. március). Az eredeti bérösszeg 3 évre: 50 000 akcse. Ebből kifizetett Kászim emin 12 322 akcsét, Juszuf szilahdár emin 1799 akcsét. Többet ígértek: Pavli és Andrea, 3 évre: 52 000 akcse — berát illeték: 624 akcse — készlet: 104 akcse. Kezességet vállaltak: Iszmail bin Abdullah és Mohamed Belgrádból. Pavli kezesei: Ramazán bin Mahmud és Kába bin Uruds pesti kereskedők."

6 Ezt követő adatunk a tolnai bérlet jövedelemnek 1543—47. évi kezeléséről nyújt meglehetősen részletes felvilágosítást. Több szempontból is érdemes itt elidőznünk. Egyre emelkedő összegű ajánlatok, többszöri ráígérések nyomán, amikben elsőízben licitálnak magyarok, méghozzá helybeliek. A ma már egzotikusnak tűnő Tolna környéki tavak nevei, a szökevények vagyona után képzett „bejt ül mái" jövedelmek és a talált tárgyak tarka sokasága teszi vonzóvá, értékessé ezt a számadást. Magyar vállalkozók feltűnése A tolnai Rácz Antal, Rácz Pál és Kéri Balázs 1545. április 27-én bejelentik részvételi szándékukat a tolnai mukátaa kezelésére. Az év végén csatlakozik 60