Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában • 5

Dr. Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában TÖRTÉNELMI ELŐZMÉNYEK A török hódoltság Tolna megyei vonatkozásainak feltárásával még adós a helytörténetírás. A sok megírni való közé sorolhatjuk a gazdaságtörténeti vonatkozásokat, a lakosság demográfiai, foglalkozási, vagyoni viszonyait. A gazdaságtörténelem a történetírás évezredes törzsének fiatal ágai közül való. Még frissebb hajtás a gazdaságtörténet fiatal ágán a pénzügyigazgatási szervezet kialakulásának és funkcionálásának története. Tanulmányunkban a Duna Tolna megyei szakaszán működött török pénzügy- (jövedelem-) igazgatási hálózat felvázolására vállalkozunk. A lepergett századok során tömegesen pusztultak az iratok. Nagy szerencse, hogy Buda 1686. évi visszafoglalásakor ,,értő" ember bukkant a defterdári hivatal irattárára és Bécsbe menekítette a keze ügyébe került vám- és pénztári naplókat. Nélkülük nem sokra mennénk. Mindazt, amit elolvashattunk és jegyzetelhettünk, felhasználjuk dolgozatunkban. Célunk: ezeknek az írásos emlékeknek a megszólaltatása, közelebbről: a jövedelemigazgatási rendszer kifejlődésének figyelemmel kísérése, az egykori lépcsőfokok újra végiglépdelésével. Számolunk a nehézségekkel is. Egyes korokról és helységekről a fennmaradt gyér adatok nem teszik lehetővé, hogy a jövedelemigazgatás funkcionálását eseményszerűen, történeti pontossággal leírjuk. Egyes kérdésekben biztos ítéletre támaszkodhatunk, más esetben hipotézissel kell beérnünk. A forrásfeltáró előmunkálatok egyenetlensége miatt még nem gondolhatunk arra, hogy a magyar földesúri adózás tevőleges szereplőiről — a Duna menti töröknek hódolt területen — kielégítő képet adjunk. Mai ismereteink a török pénzügyigazgatásról bővebbek, mint a magyar földesúri és királyi adózás hódoltsági formáiról felkutatott dokumentumok. A török vonatkozású emlékek sem egyformán állnak rendelkezésünkre. Bátaszekről például keveset tudunk, Szekszárdról is alig van hírünk, s nem egyenértékű Báta, Paks és Dunaföldvár anyaga Tolnáéval. Tolnáról elmondhatjuk, hogy a hódoltság történetének legkidolgozottabb fejezete. Már 1526 előtt pecsét- és címerjoggal rendelkezett. Mátyás király nagyérdemű humanista vendége, Galeotti nagy városnak mondja Tolnát. Lichtenstein 1584-ben gazdag városnak tapasztalja. Elismeréssel ír tolnai élményeiről Brown Eduárd, Montague Mária, Gerlach és Ottendorf. Kathona Géza megírta a reformációkori 5