Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Máté János: Tolna megye társadalmi struktúrájának változása a felsz. után • 415

egyben emberhez méltó munka- és életkörülmények megteremtését tette lehetővé számára. A megye parasztsága a felszabadulás óta eltelt időszakban — számbeli csökkenése mellett — ugyancsak minőségi változáson ment keresztül. Ez mindenekelőtt iskolai végzettségében és szakmai képzettségében mutatkozik meg. 1960-ban még a megye aktív kereső parasztságának mintegy 24, 1973-ban pedig már közel 34 százaléka rendelkezett az általános iskola 8 osztálya, vagy annál magasabb iskolai végzettséggel. Termelőszövetkezeti parasztságunk iskolázottsági színvonala — fejlődése ellenére — ma még jelentősen elmarad a népgazdaság más ágaiban dolgozók, de különösen az ipari munkások szintjétől. (Az aktív kereső fizikai munkások 57,7, az ipari munkások 62.5 százaléka 8 általános, vagy annál magasabb iskolai végzettségű.) Az aktív kereső termelőszövetkezeti parasztságunk többsége — 62 százaléka — férfi. A nemek között az iskolai végzettség tekintetében ma még jelentős színvonalkülönbségek figyelhetők meg. A férfiak 37,8, a nők 26 százaléka rendelkezik 8 általános, vagy annál magasabb iskolai végzettséggel. (Az ipari munkások körében ezek az arányok 68,0, ill. 55,4 százalékot képviselnek.) A mezőgazdaság szövetkezeti szektorában dolgozók iskolai végzettségének más ágakhoz viszonyított színvonalkülönbsége — és lényegében a nemek között tapasztalható eltérések is — alapvetően a termelőszövetkezeti parasztság kedvezőtlen korösszetételére vezethetők vissza. Az aktív kereső termelőszövetkezeti parasztság körében ugyanis a fiatalabb korosztályok aránya lényegesen alacsonyabb, mint a többi népgazdasági ágakban. Az aktív kereső termelőszövetkezeti parasztság kormegoszlása 1973-ban Megnevezés 14—29 30—39 40—54 55—59 évesek aránya 60—

X Férfi Nő EGYÜTT 25,3 19,4 37,5 7,7 10,1 10,7 25,7 47,6 8,7 7,3 19,8 21,8 41,3 8,1 9,0 A termelőszövetkezeti parasztság szakmai képzettségében is jelentős változások történtek, különösen a mezőgazdaság szocialista átszervezését követő években. Korábban, a kisüzemi mezőgazdaság időszakában a szakképzett dolgozók parasztságon belüli aránya elenyésző volt, 1973-ban pedig már a szakmunkások 22,3, a betanított munkások 13,4 százalékot képviseltek. Ez a színvonal jelentősen elmarad a munkásosztályhoz tartozók szakmai képzettségének szintjétől, ahol a szakképzettek aránya 39, a betanított munkásoké pedig 38 százalék. A termelőszövetkezeti parasztságon belül még élesebben domborodik ki a nemek közötti szakmai színvonalkülönbség, mint ahogy azt a munkásosztályhoz tartozók körében megfigyelhettük. A termelőszövetkezetekben ugyanis az aktív kereső férfiak 34,5, a nőknek pedig csak 2,4 százaléka szakmunkás. A betanított munkások aránya a férfiaknál 16,9, a nőknél 7,8 százalék. A termelőszövetkezeti parasztság szakmai képzettségének viszonylag alacsony színvonala szoros összefüggésben van az imént említett, a munkásosz432