Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Máté János: Tolna megye társadalmi struktúrájának változása a felsz. után • 415

középparasztok és a kulákok ugyanis osztályhelyzetüket tekintve is különböztek egymástól. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezésével, a szövetkezeti tulajdon és a nagyüzemi gazdaság térhódításával új alapokra helyeződött a parasztság léte. A mezőgazdasági tulajdonviszonyok szocialista átalakításával ugyanis a parasztság szociális differenciálódásának osztályjellegű alapjai lényegében megszűntek. Ez persze nem jelentette azt, hogy ettől kezdve a parasztság szociális differenciáltsága teljes egészében a múlté lett. A parasztságon belüli szociális különbségek ugyanis továbbra is megmaradtak, ezek forrása azonban már nem a tulajdonosi helyzetben, hanem a szövetkezetek eltérő gazdasági feltételeiben, a gazdálkodás színvonalában, a végzett munka mennyiségének és minőségének különbözőségében, a családösszetétel, a jövedelem, az életkörülmények stb. eltéréseiben jelentkezik. Nyilvánvaló, hogy azok a szövetkezetek, amelyek jobb természeti-technikai feltételek, magasabb hatékonyság közepette dolgoznak, gyorsabban fejlődnek és nagyobb jövedelmet képesek biztosítani tagjaik számára is. mint a gyengébb természeti és technikai színvonalon kevésbé hatékonyan dolgozó gazdaságok. Ezt igazolják a megye termelőszövetkezetei közötti jövedelemdifferenciák is. 1971—75. évek átlagában például a megye termelőszövetkezeteiben az 1 hektár termőterületre jutó szövetkezeti bruttó jövedelem 2 337 és 10 626, az 1 aktív dolgozóra jutó átlagos havi jövedelem pedig 1 582 és 4 024 Ft között szóródott. Nyilvánvaló az is, hogy a jövedelmek differenciálódásában — a végzett munka eltérő mennyisége és minősége mellett — ma még meghatározó szerepe van a családösszetételnek, az egyes családokon belül a keresők számának. Az eddigiek során megtett és a továbbiakra tervezett szociálpolitikai intézkedések hatásaként azonban a parasztságon belüli családi jövedelmek is tendenciájukban közelítenek egymáshoz. A mezőgazdaság szocialista átszervezése — azzal, hogy a kisüzemi magántulajdont szocialista szövetkezeti tulajdonná emelte — megváltoztatta a parasztságnak a munkásosztályhoz való viszonyát is. Az átszervezést megelőzően ugyanis a kistulajdonos, a kisárutermelő parasztság és a szocialista munkásosztály eltérő társadalmi típusú osztályban tömörült. A munkásosztály az össztársadalom tulajdonát képező termelési eszközöket közvetlenül szervezett társadalmi munkával használta fel, az egyéni parasztság pedig a magántulajdonban lévő termelési eszközökkel egyéni kisárutermelést folytatott, munkája tehát csak közvetve válhatott társadalmivá. A mezőgazdaság szocialista átszervezése a két dolgozó osztályt — a munkásosztályt és a parasztságot — a tulajdonviszonyok típusa tekintetében azonos alapokra helyezte. Ettől kezdve a szövetkezeti parasztság a szocialista munkásosztályhoz hasonlóan a termelési eszközök kollektív tulajdona alapján nagyüzemi termelésre térhetett át, amit azóta is egyre magasabb színvonalon folytat, s bontakoztat ki. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezésétől tehát a munkásosztály és a parasztság már nem a tulajdonviszonyok és a termelés típusa, hanem a szocialista tulajdon formája és a termelés társadalmasodásának foka tekintetében különbözik egymástól. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének felbecsülhetetlen jelentősége, hogy megszüntette hazánkban a tulajdonviszonyok korábban vázolt kettősségét, ami már béklyóját képezte további előrehaladásunknak. Az átszervezéssel lényegében befejeződött hazánkban — ezzel együtt megyénkben is — a tulajdonviszonyok szocialista átalakulása, amit a Magyar Szocialista Munkáspárt 422