Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Máté János: Tolna megye társadalmi struktúrájának változása a felsz. után • 415

léka került szétosztásra közel 23 ezer nincstelen és kisbirtokos között, a fennmaradó rész pedig az állam tulajdonába ment át. A személyek számára juttatott föld átlagos területnagysága a megyében 6,6, az országban pedig 5,1 kh volt. Több, mint 8000 fő részesült ház-, illetve közel 5000 fő házhelyjuttatásban. A földreform végrehajtása nem jelentett ugyan szocialista átalakulást, de eredményeként megyénkben is felszámolódott a régi földbirtokos osztály tagjainak politikai és gazdasági hatalma, teljesült a mezőgazdaság kizsákmányolt tömegeinek több évszázados álma, földhöz jutott az agrárproletárok és szegényparasztok döntő többsége. A földosztás a megye földbirtokviszonyait jelentős mértékben módosította. Ez abban jutott kifejezésre, hogy megszűnt a nagybirtokrendszer, s miközben közel 23 ezer volt agrárproletár és szegényparaszt jutott földhöz, az 5 katasztrális holdnál kisebb gazdaságok aránya 63-ról 45 százalékra csökkent, a 10—20 holdasoké pedig 14-ről 19 százalékra nőtt. Ugyanakkor megmaradt — átmenetileg még meg is erősödött — a falusi burzsoázia, a kulákság. A földosztás, bár a mezőgazdaság tulajdonviszonyait jelentős mértékben módosította, mégsem jelentett szocialista jellegű átalakulást a társadalom szociális struktúrájában. A földtulajdon jellegét ugyanis alapjaiban nem változtatta meg. A föld magántulajdonban maradt a földosztás után is. Közvetett szerepe azonban a további átalakulásban mégsem vitatható el. hiszen a földosztás tette lehetővé a munkás-paraszt szövetség megalapozását és több más egyéb tényezővel együtt a mezőgazdaság későbbi szocialista átszervezéséhez kedvező feltételeket teremtett. Említettük már, hogy a földreform során az igénybevett terület egy része — Tolna megyében több mint 22 százaléka — az állam tulajdonába került. Ezeken a területeken állami gazdaságokat szerveztek, amelyek első közvetlen tényezőjét jelentették a szocialista mezőgazdaság kialakításának és a későbbiek során jelentős szerepük volt a kisüzemi mezőgazdaság átszervezésében és gazdálkodásuk megszilárdításában is. Az állami gazdaságok szervezése és tevékenysége tehát — közvetlenül és közvetve is — hozzájárult a társadalom szociális struktúrájának átalakításához. A tulajdonviszonyok átalakításának második kiemelkedő lépése a felszabadulást követően az államosítás volt. Az államosításokat az osztályellenséggel folytatott kíméletlen politikai harc közepette fokozatosan, a proletárdiktatúra kialakításával és megszilárdításával párhuzamosan, lépésről lépésre hajtották végre. Elsőként — 1946. január 1-i hatállyal — a szénbányák, majd 1947 végén a bankok kerültek államosításra hazánkban. Ezzel a bankok és az érdekeltségi körükbe tartozó vállalatok döntő többsége, a bánya- és gyáripar nagyobbik fele, a nehézipar mintegy 80 százaléka, tehát lényegében a magyar gazdaság kulcspozíciói, az állam közvetlen irányítása alá kerültek. Az államosítások 1948-ban tovább folytatódtak a 100 munkásnál többet foglalkoztató üzemekkel, majd 1949 végén sor került a legalább 10 munkást foglalkoztató üzemek államosítására is. Tolna megye gazdaságát zömmel e két utóbbi államosítás érintette, jelentősebb, a korábbi államosítások körébe tartozó üzem ugyanis nem volt a megyében. Az 1948. évi államosítások a megyében működő 16, 20 főnél több létszámot foglalkoztató üzem közül 4-et érintettek; a bonyhádi Perczelféle zománcgyárat, a Pétermann—Gláser-féle cipőgyárat, a simontornyai Friedféle bőrgyárat és a Mezőkémia Rt. paksi üzemét. 419