Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Ambrus Attila: Az iparosodás három évtizede Tolna megyében • 373

dés a minisztériumi iparban volt a legnagyobb mértékű, több mint 3300 fős. A tanácsi iparban közel 66 százalékkal dolgoztak többen 1960-ban, mint 1953-ban. Ugyanakkor a szövetkezeti iparban a létszám csaknem megkétszereződött. Néhány vállalat már ekkor is igen lényeges létszámfejlesztést hajtott végre. A Bonyhádi Cipőgyár és a Paksi Konzervgyár foglalkoztatotti létszáma 1953 —1960 évek között egyaránt közel 500 fővel növekedett. Az 1953-ban még 81 főt foglalkoztató Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat 1960-ban már 300 főnél többel termelt.

88 Ettől függetlenül a helyzet nem lehetett megnyugtató, mivel az 1959. december 31-i adatok, illetve arányok szerint „országosan az összes keresők 22,2 százaléka dolgozik az állami iparban, ez Tolna megyében csupán 9,6 százalék. A megyéből eljáró keresők száma 8297, más megyékből Tolna megyébe 1868 fő jár dolgozni. A munkaképes korúak 28,6 százaléka nem kereső, vagy szezonálisan foglalkoztatott Tolna megyében" jelentette a Megyei Tanács Terv Osztálya.

89 Az iparban foglalkoztatottak száma ekkor 1,1 százalékát tette ki az ország összes ipari foglalkoztatottjainak. Az iparfejlesztés lassú üteme mellett is — és ez inkább az alacsony kiindulási színvonalat, mint a fejlődés volumenét jellemezte — a megye iparának termelése 1953—1960 között csaknem megháromszorozódott. Ez évi átlagban közel 17 százalékos termelésnövekedésnek felelt meg. Az iparon belül mindhárom szektor termelésének növekedése nagymértékű volt. A minisztériumi ipar 224 százalékos fejlődése azonban meghaladta a másik két szektorét. Az ország ipari termelésének viszont csak 1 százalékát képviselte a megye ipara. (1959. évi adatok.) Néhány termékből jelentősebb az arány az ország ipari termelésében: zsírosbőr: 63.2% talpkrupon: 10,7% felsőbőr: 42,0% bőrlábbeli ossz.: 4.4% ebből férficipő: 12,4% női cipő: 3,7% zománcedény: 27,9% gyümölcskonzerv: 6,7%°o Ugyanakkor a termelékenység — a gyors létszámbővülés, a kapacitásnövelő beruházások és az elégtelen műszaki fejlesztés eredményeként — csak mérsékelten növekedett. Így 1960-ban az egy foglalkoztatottra jutó termelés csak 36,5 százalékkal volt magasabb, mint 1953-ban.

91 A megyében végrehajtott igen mérsékelt iparfejlesztés csak részben oldotta meg a foglalkoztatási problémát. A megye gazdasági szerkezetében szinte semilyen változást nem eredményezett. A társadalmi struktúrát azonban — ha nem is lényegesen — megváltoztatta, mivel több ezer fővel megnőtt az ipari munkások száma. A felszabadulást követő másfél évtizedben alapvetően a foglalkoztatási problémák megoldatlansága, a munkavállalási lehetőségek szűk volta miatt igen nagy méreteket öltött az elvándorlás. 1949—1960 között 25 800 fő, a lakosság 9,2 százaléka hagyta el a megyét és keresett máshol jobb munkalehetőséget. Súlyosbította a problémát, hogy az elvándorlók többsége férfi volt. Az 50-es évek végén továbbra is egyre feszítőbb erővel hatott a megyében a foglalkoztatási probléma, amely elsősorban a mezőgazdaságból felszabaduló 390