Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Ambrus Attila: Az iparosodás három évtizede Tolna megyében • 373

— Szorgalmazni kell a Szeszipari Vállalatnál a Biritó-pusztai szeszgyár üzemeltetését. Szekszárdon legyen gyermekcipő gyártás. Az iparosítást azzal indokolták: „Ha időben történik intézkedés, felszámolható és megelőzhető az elszegényedési folyamat az alkalmazotti és szegényparaszti rétegek körében." Szekszárdon létkérdés az üzemek létesítése, mivel előreláthatóan 1960-ig a városban 3600 fő lesz a munkanélküliek száma.

76 Ugyancsak júliusban az ipari osztály a KB. Ipari Osztályhoz intézett levélben is sürgette Szekszárd iparosítását. A levél a fő hangsúlyt az egrenáló helyén elképzelt konzervüzem létesítésére helyezte, amelyben az akkori 25—30 fő helyett 800—1000 főt lehetett volna foglalkoztatni. Az iparosítás indoklása hasonló a megyei tanács elnökéhez korábban küldött levélben megfogalmazottakhoz.

77 Választott testület előtt 1957. augusztus 16-án került szóba először az iparosítás. Ekkor tárgyalta a megyei párt-vb a „Megyénk iparának helyzete" című napirendet. Ez alkalommal röviden és csupán a dombóvári konzervgyár és a szekszárdi gyapotegrenáló kihasználásáról, valamint Szekszárdon tejüzem létesítéséről esett szó.

78 Teljesen jogosan merült fel Dombóvár iparosítása is, hiszen ebben az időben itt működő üzemek csak kis mértékben kötötték le a munkaerőt, amelyből felesleg jelentkezett. A konzervgyár újraindítása — amelyet a Dombóváron lakók is szorgalmaztak — lényeges segítséget jelentett volna a munkanélküliség felszámolásában. Dombóváron már bővítették a cement- és lenüzemet. Szekszárdon viszont a már korábban jelzett probléma állt fenn. 1957-ben a megyei pártbizottság vezetői tovább szorgalmazták az egrenáló termelő üzemmé alakítását. Első helyen konzervgyár létesítése szerepelt, de újra szóbajött a gyermekcipőgyártás, amellyel 350—400 főt lehetett volna foglalkoztatni, valamint 400—500 fő foglalkoztatását biztosító gyermekruha konfekcióüzem.

79 A szekszárdi konzervgyár tervét 1958. március 8-án azzal utasították el, hogy nincs hozzá épület. A Könnyűipari Minisztérium elzárkózott az üzemtelepítések megvalósításától. Az 1959. október 28—29-én megtartott megyei pártértekezleten — ha nem is nagy terjedelemben — helyet kapott az iparosításra való konkrétabb törekvés. A beszámolóban a következők hangzottak el erről: „Szükség van arra, hogy a megválasztandó megyei pártbizottság a felsőbb szerveknél továbbra is szorgalmazza a megye ipari fejlesztését, különösen a megyeszékhely, Szekszárd iparosítását. Szekszárd az egyetlen megyei székhely az országban, ahol még mindig nincsen jelentős üzem. Fontos feladat, hogy az... Elektromos Mérőműszergyár legalább 1000 fővel megépüljön és az építkezést már az ötéves terv első évében kezdjék meg." Hasonló megfogalmazás található a pártértekezlet határozatában is.

80 A megye iparának fejlődése 1953—1960. években Visszatérve az 1953 óta bekövetkezett változásokra, egyértelműen megállapítható, hogy az iparfejlesztési törekvések nem hozták meg a kellő eredményt. Ebben az időszakban új, jelentősebb üzem nem épült és nem települt a megyében. A megye iparfejlesztésére 1954—1959 években felhasznált 183 millió forint zöme a meglévő üzemek bővítését, korszerűsítését szolgálta. Nagyobb beruházások a Bonyhádi Zománcgyárban, a Bonyhádi Cipőgyárban, a Simontornyai Bőrgyárban és a Paksi Konzervgyárban valósultak meg. 388