Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Ambrus Attila: Az iparosodás három évtizede Tolna megyében • 373

Helyi ipar: 1. Szekszárdi Vas- és Fémipari Javító Vállalat 2. Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalat 3. Tm. Tanácsi Bánya- és Építőanyagipari ES 4. Tm. Nyomda 5. Tm. Vegyesipari és Javító Vállalat 6. Dunaföldvári Vegyesipari Vállalat 7. Kelettolnai Vágóhíd 8. Nyugattolnai Vágóhíd 9. Tm. Sütőipari Vállalat 10. Szekszárdi Szikvízipari Vállalat

67 Ebben az időszakban a megyén kívüli vállalatoknak már 12 jelentősebb ipartelepe működött a megyében. Az üzemek átszervezése, új üzemek és kisipari szövetkezetek létrehozása az ipar jelentős előrehaladását eredményezte, de nem volt számottevő a megye iparának fejlődése szempontjából és így azt továbbra is a kis- és középüzemi jelleg, az elaprózottság jellemezte. Az elaprózottságot leginkább az ipartelepek száma és az egy telepre jutó munkáslétszám mutatja. 1953 évben az önálló minisztériumi iparvállalatok 21, a tanácsi iparvállalatok 151, a kisipari szövetkezetek 106 telepére átlagosan 109, 6, illetve 10 fő munkás jutott. Kedvezőbb volt a kép a más megyei székhelyű vállalatok megyei telepeinél, ahol átlagosan 236 fő munkást alkalmaztak. Ebben az időben a megye ipari üzemeiben közel 10 000 főt foglalkoztattak.

68 Az I. ötéves terv keretében elsősorban az építőanyagipar és a könnyűipar fejlesztése került előtérbe. Kisebb-nagyobb beruházási összegeket kaptak a kendergyárak, téglagyárak és a helyipari vállalatok.

69 Fontosabb építkezésekre több mint 15 millió forintot használtak fel. Korszerűsítették a Bonyhádi Zománcgyárat, a Bonyhádi Cipőgyárat, a dombóvári, szekszárdi és dunaföldvári kendergyárakat, a dombóvári és majosi tejüzemet, a szekszárdi és dombóvári vágóhidat, a paksi konzervgyárat, stb. A Tolnai Textilművek bővítésére 2,5 millió Ft-ot, a Simontornyai Bőrgyár bővítésére 1 millió forintot fordítottak. Ebben az időben több millió forint értékű üzemi, szociális és munkásvédelmi beruházásokat valósítottak meg.

70 A fenti beruházások az egyes üzemeknél jelentős technikai, technológiai előrehaladást eredményeztek. Így például a Bonyhádi Cipőgyárban az I. ötéves terv időszakában tértek át a nehézkes csoportos termelési rendszerről a futószalagos technológiára. Ugyanakkor az egyik futószalagon megvalósították a kétműszakos termelést.

71 A Simontornyai Bőrgyárban 1952. év végére megépült az új talpgyártó részleg, melynek termelő kapacitása megkétszereződött. A réginél nagyobb, korszerűbb új nyersbőrraktár létesült. Ebben az időszakban a már meglévő üzemek kisebb-nagyobb — leginkább gépi — fejlesztésén túlmenően újra felszínre kerültek — a korábban jogosan felvetett — ipartelepítési elképzelések. A telepítési törekvések szinte teljes egészében az iparilag igen elmaradott Szekszárdra irányultak. 1951-ben Szekszárdon elkezdődött a gyapotegrenáló építése, amit aztán — a megváltozott helyzetnek megfelelően — egészen más célra hasznosítottak, gyapjúraktár lett. Az akkori beruházási lehetőségek szűkösségére utal, hogy minden javaslat, ami valamilyen üzem Szekszárdra telepítését tartalmazta, egyértelműen az épülő — de eredeti céljára már fel nem használható —, később pedig a felépült gyapotegrenáló épületét vette alapul. Más termelő üzem céljára igény386