Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Ambrus Attila: Az iparosodás három évtizede Tolna megyében • 373

A malmok államosítása több lépcsőben történt. Az első ütemben államosították — az 1949. évi 20. sz. törvényerejű rendelet szerint — a napi 150 q őrlőképességű malmokat. Ennek alapján a megye 18 településén hajtottak végre államosítást. (Bátaszék, Bonyhád, Decs, Dunaföldvár, Dombóvár, Gyönk, Györköny, Hőgyész, Iregszemcse, Lengyel, Mözs, Nagydorog, Ozora, Paks, Pincehely, Simontornya, Szakály, Szekszárd.) A következő lépésként az MDP Titkárságának határozata szerint — az Élelmezési Miniszter 1951. június 15-én igénybevette a körzeti malmokat. Ez az intézkedés újabb 9 malmot érintett a megyében, amelyek a rendelet szerint a Dunántúli Malomipari Egyesülés hatáskörébe kerültek. 1. Kölesd Szatori malom 70 q 2. Tengelic Márton malom 80 q 3. Tolna Első Tolnai Gőzmalom 90 q 4. Fadd Müller malom 75 q 5. Dunakömlőd Ambrózy malom 30 q 6. Pari Pálfy Testvérek 65 q 7. Kurd Varga malom 150 q 8. Gyulaj Orosházi-féle malom 72 q 9. Tamási Hirt-féle malom 80 q

52 1951. szeptember 6-án már a Tolna megyei malmok racionalizálási és műszaki fejlesztési tervéről tárgyaltak a Tolna megyei Malomipari Egyesülésnél. Az egyesüléshez tartozó 26 malom közül 17 villanymeghajtású, 4 gőzmeghajtású, 3 barnaszéntüzelésű, szívógázmotor meghajtású, 2 pedig fatüzelésű szívógázmotor meghajtású volt. A 26 malom összesen napi közel 5000 q őrlőkapacitással rendelkezett. A racionalizálási és a műszaki fejlesztési terv lényege: a cseretelepek egymás közötti ésszerű átrendezése, a szükséges helyeken újak felállítása, a malmok korszerűsítése (villamosítása), a kapacitások növelése, a körzetben még működő magánmalmok év végén történő leállítása. Magánmalmok ebben az időszakban még sok településen működtek. (Báta, Nagymányok, Bölcske, Nagyszokoly, Bikács, Kajdacs, Paks, Nagyszékely, Pálfa, Madocsa, Dunaszentgyörgy, Gerjen, Gyulaj, Döbrököz, Regöly, Nagykónyi, Értény, Koppányszántó, Kölesd, Medina.)

53 Ezek közül további 15 magánmalmot államosítottak, a többieket leállították. Így 1952. júliusában 39 malom működött a Tolna megyei Malomipari Egyesülésen belül, összesen 334 fő dolgozóval. A malmok zömében 2—10 főt foglalkoztattak. Mindössze hét malomban haladta meg a dolgozók száma a 10 főt. (Bátaszék, Bonyhád, Dunaföldvár, Dombóvár, Hőgyész, Szekszárd, Tamási.)

54 Az üzemek államosítása során lényeges volt, hogy a termelés ne álljon le, hanem folyamatosan tovább menjen. Ehhez gyors, pontosan előkészített intézkedésekre és megbízható emberekre volt szükség. Legtöbb helyen minden akadály nélkül sikerült az üzemeket átvenni. Az átvételről szól a Dombóvári Eszterházy Hengermalomból az MDP Tolna megyei Bizottságára 1950. január 5-én küldött jelentés. „... közöljük, hogy úgy a Galambos-malom, Szakály, mint a Kovács-malom, Magyarkeszi felett a felügyeletet átvettük. A kinevezett telepvezetőket megfelelően kioktattuk, az illetők a dolgozókkal megtartották a kisgyűlést, a hangulat a dolgozók körében megfelelő. Utasítást adtunk, hogy a termelést minden esetben tovább kell folytatni.. Z'

55 Néhány helyen a volt tulajdonosok tudatosan akadályozták az üzemek átvételét. Például: a Dombóvári Tüskei téglagyárban „Kuba László volt bérlő sem a könyveket, sem a vállalat ingó vagyonát nem volt hajlandó átadni", a Hőgyészi Gottlieb-féle téglagyárban 381