Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Somi Benjaminné: A termelőszövetkezeti mozgalom győzelme Tolna megyében • 299

AZ ÁTSZERVEZÉS HARMADIK, BEFEJEZŐ SZAKASZA A termelőszövetkezeti mozgalom újabb számszerű fejlesztése, az utolsó nagy nekirugaszkodás időszerűsége, felmerült már 1960 nyarán. Milyen főbb jellemzői voltak a megyében azon a nyáron a termelőszövetkezeti mozgalomnak? A korábbi erőfeszítések részben meghozták az eredményeket. Tolna megyében jól zárta 1960-ban az aratást a több mint 33 000 termelőszövetkezeti tag. Augusztus 8-ra befejeződött az aratás, melyet 67 százalékban géppel, 33 százalékban kézi erővel végeztek el.

151 Szépen hoztak a gabonák, a kenyérgabona termésátlaga 2—3 q-val haladta meg a tervezettet. Tavaszi árpából rekordtermést takarítottak be, egyes termelőszövetkezeteknél 18 q volt holdanként, de volt olyan termelőszövetkezet is, ahol a 20 q-t is meghaladta. Az első évben közösen gazdálkodó községek termelőszövetkezeti tagjainak többsége rendesen és rendszeresen dolgozott. Munkaegység-előleget 1960. első felében a dolgozó termelőszövetkezeti tagok 78 százaléka kapott a megyében, a szövetkezetekben határozottan felléptek már a közös vagyon herdálói ellen. A jó termés megfelelő hangulatot keltett, bizakodók voltak a szövetkezetekben dolgozó régi és új termelőszövetkezeti tagok egyaránt. Erősödtek a pártszervezetek, vezetőségi és taggyűléseiken rendszeresen foglalkoztak a termelés mindenkori helyzetével, ellenőrzésével, beszámoltatták a gazdasági vezetőket, és az egyre nagyobb feladatok elvégzéséhez sikeresen mozgósították a termelőszövetkezeti tagságot. A 154 termelőszövetkezet közül 132-ben tevékenykedett pártszervezet, 1960. első felében 380 párttaggá és tagjelöltté felvett, elkötelezett emberrel gyarapodtak. A KISZ-szervezetek 113 termelőszövetkezetben 3208 taggal dolgoztak. A kukoricatermesztési versenyben 35 ifjúsági munkacsapat 417 tagja vett részt.

152 A kedvező eredmények, komoly erőfeszítések ellenére nagy gondot okozott az állattenyésztésnek a szükségeshez viszonyított elmaradása, a gyenge termelőszövetkezetek magas aránya, a részesművelés széles körű alkalmazása. Noha 1960. június 30-ra a 100 kh közös szántóra jutó számosállat egy év alatt 14,9-ről 16,3-ra növekedett, előrevetítődött, hogy a hízottsertés-értékesítési terv teljesítésével baj lesz, mivel kevés süldőt vásároltak a termelőszövetkezetek, és az olcsóbban épített sertésférőhelyek befogadó képessége is kevésnek bizonyult.

153 A fél esztendő mérlege szerint 27 volt a gyengén gazdálkodó szövetkezetek száma.

154 Megerősödött ugyan a korábbiakból a sióagárdi Béke, az alsónánai Béke, a harci Petőfi, a tolnanémedi Újélet Termelőszövetkezet, megszűnt a paksi Újélet Termelőszövetkezet és egyesülés folytán a korábban gyengén gazdálkodó faddi Újélet Termelőszövetkezet, azonban 6 termelőszövetkezet még nem tudta rendezni 1959-es kötelezettségeit sem. A vezetés megerősítése, az időközben 11 termelőszövetkezetben lezajlott elnök-, illetve vezetőségválasztás ellenére 11 szövetkezetben állott fenn 1960. nyarán a mérleghiány veszélye. A 154 termelőszövetkezet zöme jól alkalmazta az anyagi érdekeltséget érvényesítő premizálást — egy részükben a megtermelt mázsa és liter alapján —, viszont 48 szövetkezetben művelték részesen — részben, vagy teljes mértékben — a kapásokat.

155 Nem is a részesművelés tényével volt utóbbi helyeken baj, hanem azzal, hogy többnyire náluk rúgták fel az alapszabályt: fuvaroztak a megtartott lovakkal, túlméretezték a háztáji gazdaságot, „feketén" használtak földterületeket, a közösségi vagyon nem óvták. Mindezek tápot adtak ahhoz az újra és újra feléledő helytelen nézetnek, mely szerint súlyos hiba beleegyezni 331