Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)
Somi Benjaminné: A termelőszövetkezeti mozgalom győzelme Tolna megyében • 299
gyorsan megindult a megvalósítás útján. Nem telt el három hónap a konkrét állásfoglalás óta, s már 66 Tolna megyei termelőszövetkezetben gyakorlattá vált patronálásról adhattak számot a megyei tanácsi szervek. 141 Az összegzést sajnálatos módon mellőző felsorolásszerű dokumentum ismerteti, kezdetben hányszor látogatták meg a patronálók a szövetkezeteket, s milyen építési, anyagbeszerzési, gazdasági segítséget nyújtottak. A megye tíz állami gazdasága 32 tsz-t patronált, 38 állami gazdasági agrárszakember intenzíven segített a tsz-ek terveinek elkészítésében. Az állami gazdaságok már az első szakaszban mintegy kétezer egyénileg gazdálkodót és tsz-tagot fogadtak látogatóként, akik a helyszínen tanulmányozták a nagyüzemi gazdálkodást és szaktanácsokat kaptak a növénytermesztéshez és szakszerűbb állattenyésztéshez. A patronálókkal szemben támasztott igények szerint gazdasági, munkaszervezési, könyvelési, kulturális és egészségügyi segítséget vártak tőlük elsősorban. A termelőszövetkezeteket szorongató gondok miatt a segítségvárás és segítségadás eleinte főként gazdasági természetű volt, ám a nem kevésbé szükséges politikai erősítés lebecsüléséről árulkodik a Szekszárdi járási Tanács mezőgazdasági osztályának jelentése: „... csak politikai munkával segítik a termelőszövetkezetet". 1 ® A központi pártszervek a megyei pártbizottságokra testálták a patronázsmozgalom irányítását, melyek azt mindvégig folyamatosan el is látták. Megyénkben szinte nem volt olyan testületi ülés, ahol ne szóltak volna a valóban nagyon eredményes mozgalomról. „A megyében 68 termelőszövetkezetet 57 üzem patronál, melyek közül 33 budapesti, 24 megyei, néhány fővárosi gyár, intézmény több termelőszövetkezetet is segít. A patronáló 57 üzemből 33 ipari jellegű, 14 mezőgazdasági és 10 egyéb (intézmények). Megyénket a budapesti XI. és XII. kerület üzemei nagyon jól patronálják. Segítségnyújtásuk elsősorban politikai jellegű, ezen kívül komoly gazdasági és szervezési segítséget nyújtottak máris." iJt3 Az új módon végzett patronálást méltatta és elismerően kiemelte értékelésében a Tolna megyei pártértekezlet a budapesti Beloiannisz, a MOM, a kábelgyár, a Simontornyai Bőrgyár, a Paksi Konzervgyár, a bonyhádi üzemek értékes tevékenységét. 144 A kiterebélyesedett, tömegeket mozdító, társadalmi összefogássá fejlődött segítő mozgalom pontos és részletes összesítése országos szinten még nem készült el, megyei összegezéséről nincs dokumentum. A dombóvári járás összesítette, náluk 1960-ban, egy év alatt három millió forint értékű gazdasági segítséget adtak a fővárosi patronálók. 145 A minden szférára kiterjedő segítő tevékenység horderejéről, sokoldalú hasznáról tanúskodik a fővárosi patronáló munkások, műszakiak, vezetők, gyári kommunisták konkrét munkáját számbavevő jelentés, melyből érdemesnek látszik néhány adalékot, eredményt idézni. 146 Faddon a Magyar Optikai Művek munkásai a termelőszövetkezeti tagokkal közvetlen, baráti kapcsolatot létesítettek, a termelőszövetkezettől a MOMban százan jártak gyárlátogatáson, az üzem ifjúsági kultúrgárdája 1960-ban kétszer adott Faddon kultúrműsort. A munkás-paraszt szövetség „hétköznapi" és közvetlen erősítése alakult ki a bonyhádvarasdi termelőszövetkezet és a fővárosi Illat- és Pipereszappangyár között: „Kölcsönösen faliújságot készítenek egymásról. A termelőszövetkezetben járt üzemi dolgozók a gyári faliújságon informálják a termelőszövetkezet helyzetéről, fejlődéséről, a termelőszövetkezeti tagok életmódjáról és törekvéseiről gyári társaikat." Magyarkesziben a Gamma Optikai Művek mindhárom termelőszövetkezetnek fényképalbumot készített a szövetkezet addigi fejlődéséről, és a Petőfi Termelőszövetkezetnek 170 kötetes 329
