Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Somi Benjaminné: A termelőszövetkezeti mozgalom győzelme Tolna megyében • 299

A Szőlészeti Kutató Intézet a megye használatára elkészítette a szőlőkatasztert, melyben megjelölték, mely területek alkalmasak a szőlőtelepítésre. A helyes döntéseket elősegítendő, az intézet egyezséget kötött a megyei tanács végrehajtó bizottságával, hogy ha a kataszterben nem szereplő községben, vagy dűlőben akarnak szőlőt telepíteni, megvizsgálja a területet és alkalmassága esetén felveszi a kataszterbe.

131 Volt is a megyében szőlőtelepítési kedv, az állam által juttatott hitelek, telepítési kedvezmények is elősegítették azt. Mindezek következtében az év végére már jelentős lett a termelőszövetkezeti tulajdonban levő nagyüzemi telepítés, szőlőből már 1528 kh, gyümölcsösből pedig 1502 kh-ra emelkedtek e területek.

132 Űj hajtása volt a minőségi törekvésnek az önköltségszámítás megkezdése. Az országosan kijelölt 120 mezőgazdasági termelőszövetkezet között tíz Tolna megyei termelőszövetkezet végzett önköltségszámítási adatgyűjtést 1960-ban, a termelési költségek megismerése és a tapasztalatok hasznosítása céljából.

133 Az egy év elteltével, 1961. május havában elkészített megyei tanácsi összegezés megmutatta a gazdálkodás gyengéit és erős pontjait, mind a vezetőknek, mind a termelőszövetkezeti tagoknak viszonyítási alapot adott a megyei átlaghoz és egymáshoz. A nagydorogi Űjbarázda Termelőszövetkezet a kukoricát a 9,4 q/kh-s átlagtermés és a ráfordítások egybevetésével mázsánként 177,80 Ft, míg a döbröközi Zöldmező Termelőszövetkezet csupán 81,33 Ft önköltséggel termelte. Az uzdi Táncsics Termelőszövetkezet kenyérgabonából 16 q/kh átlagtermésével 63 Ft-ért állított elő egy métermázsát, míg a másik véglet a 626 Ft-os önköltségű csibráki Viharsarok Termelőszövetkezet. A vizsgált termelőszövetkezeteknél a megyei teremésátlaggal és önköltséggel való összevetés kimutatta a jól prosperáló nagyüzem előnyeit, és az egyes tsz-ek rossz gazdálkodását. A megyei termésátlag egyidejűleg kukoricából 17,3 q/kh és az önköltség 112,20 Ft, míg kenyérgabonából 11,4 q/kh, aminek önköltsége 113,50 Ft volt.

134 Az előrelépést szolgáló koncepciók kialakítása, a reális célkitűzések kijelölése és megvalósítása a szakmai képzés erőteljesebb fejlesztését kívánta meg. Fokozta ennek szükségességét, hogy 1960-ban Tolna megyében a termelőszövetkezetek közel 15 százaléka az összes termelőszövetkezetben lévő földterület negyedén gazdálkodott. Felismerve a nagy termelőszövetkezetek jelentőségét, a megyei tanács mezőgazdasági osztálya felülvizsgálta a háromezer holdon felül gazdálkodó 21 termelőszövetkezet helyzetét. Ügy értékelték, hogy a vezetés alkalmassága, a tagságnak a munkában való részvétele, a termelés helyzete, az állattenyésztés alakulása, a munkamérési és jövedelemelosztási formák terén nincs lényeges eltérés a többi termelőszövetkezethez viszonyítva, viszont a vezetés megerősítéséhez e nagy szövetkezetek többet kellett, hogy kapjanak, 8 elnököt és mind a 21 termelőszövetkezetbe jól képzett főagronómust és főállattenyésztőt helyeztek ki állami támogatással.

135 A megfelelő vezetők biztosítása a termelőszövetkezetekbe nagy gonddal történt, az 1959-es és 1960-as évre biztosított 125 főnyi káderátcsoportosításból március 11-ig 88-at helyeztek ki, s a kellő gyorsítás eredményeként május 3-ig már 115 vezetői poszt betöltését jelenthették.

136 Az egyik legnagyobb gondot szinte mindvégig az jelentette, hogy kevés volt a hozzáértő, vezetőképes szakember: „a termelőszövetkezeti elnökök 49 százalékának nincs képesítése, a brigádvezetők 65,3 százaléka — 314 fő — semmiféle szakmai képzettséggel nem rendelkezik. A könyvelőknél 18 százalék, a mezőgazdászoknál a képesítés nélküliek aránya az 1958. december 31-i 1,9 százalékról 5,1 százalékra nőtt." Annak ellenére, hogy a kihelyezettek körében leváltást, áthelyezést csak a legszükségesebb eset327