Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Somi Benjaminné: A termelőszövetkezeti mozgalom győzelme Tolna megyében • 299

xek fel —, kiszámították, hogy etetésük háromszor annyiba kerül, mint a gépállomás által végzett munkák havi térítése. A munkában részt vevő, a közös tevékenységben „összerázódó", tavaszszal kezdő termelőszövetkezeti tagok érdeklődése akkora volt, hogy az első közgyűléseken nem fértek be a községek nagytermébe. Keresték a termelőszövetkezeti tagok az ésszerű megoldásokat, Alsónánán így jöttek rá, hogy százezret fizettek ki olyan fuvarozás ellenében, amit a termelőszövetkezet is el tud végezni. Néhány termelőszövetkezetben problémát okozott a közvetlen vezetők hozzáértésének hiánya a brigád munkájának szervezésében, nyilvántartásában, ezen tapasztalatcserékkel terveztek segíteni. Zavarta a jó közérzetet, hogy a termelőszövetkezeti fejlesztés leállításával rémhírek keltek lábra. Több helyen bújtogatást tapasztaltak a kilépésre. Várdombon egy egyén 15 termelőszövetkezeti tag számára készítette el a kilépési nyilatkozatot. A szervezett ellenállás jeleként — az akkor még a gyönki járáshoz tartozó — Kölesden, 1959. július 20-án este, mintegy 160 ember tüntetett a termelőszövetkezeti mozgalom ellen. Közülük kb. harminean-negyvénen indítottak támadást. „Nem adjuk a szabadságunkat! Nem akarunk éhen dögleni!" — kiáltásokkal követelték a termelőszövetkezet feloszlatását. Mindezek a csupán dióhéjban bemutatott gondok, konkrét helyi problémák, de maga a falu nagy átalakulása is erőteljesen és egyidejűleg indokolttá tették a termelőszövetkezeti pártszervezetek mielőbbi kiépítését. Tették ezt a többi falusi pártszervezetekből történő átirányítással, a közös erősítésében bábáskodó, köztiszteletben álló, tettrekész, legjobb termelőszövetkezeti tagok soron kívüli taggá és tagjelöltté felvétele útján. Az ezernyi gond közt útmutatást adó, az új élet és gazdálkodás kiépítésében a motor szerepét betöltő pártszervezetek létrehozása és állandó erősítése, vezetőinek és tagjainak képzése kezdettől fogva a megyei és járási pártszervek munkájának homlokterében állott, ezt a gondok tengere sem szorította háttérbe az átszervezés éveiben, napjaiban, s nem vált öncélúvá sem ez a tevékenység. Mind a megyei, járási választott párttestületek tanácskozásain, mind a mindennapi munkában szem előtt tartották a kommunisták a megyei pártaktíva 1959. április 9-i tanácskozásának intelmeit, hogy „a belépéssel nem váltak szocialista emberré az új termelőszövetkezeti tagok, az agitátoroknak most a termelőszövetkezetekben kell tevékenykedni" .

A2 Elejétől fogva törekedtek arra, hogy a párttagokat a kialakítandó munkaszervezetekbe úgy osszák be, hogy a kommunisták lehetőleg ott legyenek minden brigádban és munkacsapatban. Mit mutatnak a számok? A pártszervezetek helyzetét vizsgáló 1959. április 10-i megyei párt végrehajtó bizottsági ülés

43 megállapította, hogy a megye 148 termelőszövetkezete közül 77-ben tevékenykedett pártszervezet, s a falusi, területi alapszervezetek megszüntetésével, tagjaik termelőszövetkezetekbe irányításával újabbak létrejötte várható. Abban az időben még a kis létszám a jellemző, 50 olyan termelőszövetkezet volt a megyében, ahol csupán néhány kommunista dolgozott, így kevés volt a létszám a megalakuláshoz. A május 15-i megyei pártbizottsági ülésen

44 kevesellték, hogy a 151 termelőszövetkezet közül mindössze 98 helyen volt pártszervezet, azonban a lehetőségeket és a folyamatot nézve nagyon jelentős volt megítélésem szerint az előrehaladás. Okkal, s joggal helytelenítette viszont a pártbizottsági ülés, hogy az őszi indulású termelőszövetkezeteknél nem is próbálkoztak még a pártszervezetek létrehozásával, 309