Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Somi Benjaminné: A termelőszövetkezeti mozgalom győzelme Tolna megyében • 299

A birtokstruktúra és az eszközellátottság, a teljesítmény főbb adatai 1958ban Tolna megyében az alábbiak voltak. A megye 604 338 kh szántóterületéből a szövetkezeti szektor 12, az állami 20,5 és az egyéni 67,5 százalékkal részesedett. A 10 gépállomás, a 10 állami gazdaság és a 105 kis területű tsz együttes traktorállománya december 31-én 1204 volt. Ebből a gépállomások az általuk birtokolt 460 szántó — 26 lánctalpas — és 140 univerzális traktorral 1958-ban a tsz-eknek 207 899 (és az akkor még meglévő tszcs-knek 2304), valamint az egyénileg dolgozó parasztságnak 106 660 normálholdnyi földet szántottak fel. Mivel az igényekhez képest kevés volt a traktor, 1958-ban — az 1957-eshez viszonyítva — az egyénileg dolgozó parasztság számára végzett munka kétharmadára csökkent. Tolna megye földrajzi helyzetét vizsgálva, a földterületek fekvése kedvezőtlenebb volt az országosnál, mivel a földterület 57,4 százaléka dombos és csupán 42,6 százaléka alföldies, sík vidék.

7 A termésátlagokat ugyancsak jelentősen befolyásoló csapadékviszonyok viszont kedvezőbbek voltak az országosnál. Míg az 1961—1962-es években az évi átlagban lehullott csapadék országosan nem haladta meg a 600 mm-t, Tolna megyében a megyei sok évi átlag 700— 750 mm, s az 1958—1960-as évek — a hároméves terv időszaka — átlaga pedig évente 780 mm-t tett ki.

8 A megye több nemzetiségű és részben különböző helyekről idetelepült lakossága szintén sajátosság, s ez nem csupán politikailag hatott, hanem a gazdálkodás színvonalát is befolyásolta. A magyar őslakosság mellett jelentős számban megtalálható a megyében az ittmaradt és a visszaszivárgott sváb lakosság, amelynek száma pontosan nem állapítható meg, becslés szerint kb. 10—15 ezer főnyi. (A megállapíthatatlanság okai az e nemzetségből kikerült haladásellenes elemeknek a fasizmus időszakában játszott szerepében, a népszámlálás idején történt „begombolkozásban" gyökereztek.) A felvidéki és viharsarki telepeseken kívül itt éltek a körülményeik folytán alacsonyabb színvonalon gazdálkodó, a hányattatás után otthonra, hazára lelt bukovinai székelyek, akiknek lélekszáma akkor 12 000—13 000 körül lehetett.

9 A Központi Statisztikai Hivatal idézett jelentésében kitértek az 1958-ban a megye bonyhádi és gyönki járásának 11 községében végzett vizsgálatra. Akkor Cikón, Diósberényben, Felsőnánán, Izményben, Kakasdon, Kalaznón, Lengyelen, Mőcsényben, Mucsfán, Varsádon és Závodon, az összlakosságnak mintegy 65 százaléka bukovinai telepesből, 35 százaléka felvidéki telepesből és őslakosságból állt. A 11 község közül elkülönülten székely telepesekből tevődött össze a felsőnánai Zöldmező Termelőszövetkezet és a závodi Petőfi Termelőszövetkezet. Diósberényben és Varsádon volt még az időben olyan termelőszövetkezet, ahol — előremutatóan bíztató — már az őslakosokkal és felvidéki telepesekkel gazdálkodtak egy termelőszövetkezetben a bukovinai székelyek. Mindezek előrebocsájtásával vizsgáljuk, hogy az MSZMP Központi Bizottsága 1958. decemberi ülésének időszakában hol tartott a megyében a termelőszövetkezeti mozgalom. Az 1948. december 31-i adatok szerint akkor 105 termelőszövetkezet volt a megyében, de többet mond, hogy a közös gazdaságok 54 213 kh-n gazdálkodtak, a családok száma 4122, és 5107 a termelőszövetkezeti tagok száma.

10 Gazdálkodásukról megállapítható, hogy kisüzemi gazdálkodást folytattak. Termésátlagaik viszont jobbak voltak az egyénileg gazdálkodókénál, pl. búzából a termelőszövetkezetek 8,6 q/kh-t, míg az egyéniek 6,6 q/kh-t, rozsból 8,2 q/kh-t, az egyéniek 6,1 q/kh-t takarítottak be 1958-ban. Az állattenyésztésnél gondot okozott, hogy a számszerű fejlesztés és a hozamok növekedése ellenére a ter300