Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között II. • 235

A papíriparban 1937-ben hét műhely volt a területen, s ezek között — a címtár adatai szerint — egy gyárat is találunk. A műhelyek könyvkötő és dobozkészítő üzemek voltak, s a gyár Bonyhádon működött: egy papírzacskó­gyár. A gyári címjegyzék szerint a papíriparban gyárüzem Tolna megye terü­letén nem volt. 171 Rokon ipar a nyomdaipar, amelyhez a címtár szerint 14 kisebb üzem tartozott Tolna megyében, nagyrészt kézinyomdák. Egy gyárüzemet találunk csak közöttük: a Molnár-féle nyomdai műintézet és szab. íróaljzatgyár Rt. szek­szárdi üzemét, amelynek központi irodája Budapesten volt. Ennek az üzemnek gyári jelleget a 20-nál több munkás alkalmazása és a motorhasználat adta. Tolna megye iparszerkezetében a nyomdaipar az üzemek számát tekintve 1,6%­ot alkot. 172 A Nagy Magyar Compass két részvénytársaságot említ, az egyik a papír-, betűöntöde és írószergyárak között említésre kerülő Tolnamegyei Űjság Hírlap­kiadó Rt., amelynek alaptőkéje 8800 P, alapítási éve pedig 1919 volt. Osztalé­kot 1931—35-re nem fizetett. 173 A Molnár-féle nyomdai műintézet és szabadalmazott íróaljzatgyár Rt. szekszárdi üzeme hasonlóként nem fizetett osztalékot, s ekkor a Franklin Tár­sulat érdekkörébe tartozott. 174 Az iparszerkezetben szereplő utolsó iparág: a szolgáltató ipar, amelyhez a szállodaipart is hozzászámítottuk. A címtár adatai szerint összeállított ipar­szerkezeti képben a megye összes ipari vállalatainak 20%-át alkotják ennek az iparágnak üzemei. A sok kis önálló üzem arra utal, hogy a „városiasodás", a társadalmi munkamegosztás, ezen a területen is előrehaladt. Végigtekintve a háborút megelőző néhány esztendő iparának és ezen belül gyáriparának helyzetén, megállapíthatjuk, hogy Tolna megye változatla­nul az ország egyik legkevésbé iparosodott területei közé tartozik. Ezt mutatják statisztikai adatai is. Az 1930. és 1941. évi népszámlálás szerint is a megye lakosságának 16%-a élt iparból. 1938-ban az ország 25 megyéjében található 3990 gyára közül mindössze 83 (2,1%), a felhasznált 1 652 211 gépi lóerőből 12 105 (0,7%), 3 044 470 000 P termelési értékből 41 211 000 P (1,35%) esett Tolna megyére (az összesítésben Budapest is szerepel, ahol az ipartelepek és a gépi lóerő 39%-a, a termelési érték 42%-a összpontosult). 175 Adatainkat az első világháború előtti adatokkal vetve egybe, világosan kitűnik, hogy a megye ipari üzemei nemcsak számban, hanem az országon belüli arányukat tekintve is, — megszaporodtak. 176 Míg az első világháború előtt a Tolna megyei gyárak az ország gyárainak 0,7%-át adták, addig a második világ­háború előtt ez az arány már 2,1%-ra nőtt. (Tolna megye területe is 2,0%-át alkotta az ország területének.) Az 1929. és 1937. évi megyei címtárak adatait hasonlítva össze, ismét az ipartelepek, a munkahelyek számának változását kísérhetjük figyelemmel, de ez a változás már csökkenést mutat. 1929-ben 5531 műhelyt jegyeztek fel, s nyolc évvel később ez a szám már 3805-re csökkent. Még ha a felmérés pontatlanságát is figyelembe vesszük, akkor is számolnunk kell az üzemek fogyásával, s ez a válság hatásának tudható be. A gyárak száma is csökkent, de korrigálnunk kell a címtár adatait a gyári címjegyzék pontosabb adatsorával, s így a gyárak száma 85-ről 83-ra esett vissza. (Lásd II. táblázatot.) 283

Next

/
Oldalképek
Tartalom