Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között II. • 235

megemlíti, hogy „a kommunista tevékenységet is" éber figyelemmel kísérik és elsősorban a Sárvíz csatornánál dolgozó kubikos munkásokat tartják szemmel. Ugyanakkor a simontornyai járás főszolgabírája azt is jelenti, hogy járásában a nemzeti szocialista párt „élénkebb szereplése" figyelhető meg, amellyel párhuzamosan „vagy inkább kapcsolatban van — mint írja — a nagynémet mozgalom fellángolása". Ugyanez év őszén a csendőrosztály parancsnoka Szekszár3ról jelentette, hogy „a nemzeti szocialista (nyilaskeresztes) párt az utóbbi időben igen nagy tevékenységet fejtett ki. Különböző ígéretekkel, hazugságokkal, röpiratok terjesztésével iparkodnak érvényre jutni. Azonban nem igen sikerül a megerősödésük, mert több helyen, ha meg is alakul ugyan a párt, már feloszlott vagy feloszló félben van. A németlakta vidéken az eszme inkább talajra talál, mert azzal iparkodnak a közönséget maguk köré hódítani, hogy a pártnak a megerősödése folytán a nagynémet eszme is elősegítve lesz. Az eszme előre törését illetőleg azonban aggodalomra ok nincs, mert megfelelő módon és a kellő ellenőrzéssel a tovább terjedését meg lehet akadályozni." Ezt követően egyre sűrűsödnek a pángermán mozgalmakról szóló jelentések, amelyeket 1935 szeptemberében a pécsi csendőr kerületnek az a jelentése szakít meg, amely szerint „jelenleg sem kommunista, sem pángermán, sem pedig nemzeti szocialista mozgalom nem észlelhető. A lakosság általában aggodalommal néz a jövő tél élé. Tavasszal a fagy, később a hosszantartó szárazság, sőt, egyes helyeken a jég tönkretette a szegényebb emberek élelmezését biztosító termény eket."

í Ez azonban csak időlegesen van így, 1936-ban Basch Ferenc megalapította a Volksdeutsche Kamaradschaft nevezetű szervezetet, amely 1938-ban felvette a Volksbund nevet és nagy erővel agitált, szervezte a német anyanyelvűeket a pángermán eszme szolgálatára. Nagyon nehéz küzdelem magvát vetették el ekkor, amely sok családban és községben okozott súlyos problémát, békétlenséget.

2 A „pángermán lelki irredentizmus" ellen 1935-ben még felszólalt az egyik Tolna megyei törvényhatósági bizottsági tag az áprilisi közgyűlésen, aki, mint német anyanyelvű, a német imperializmus ellen beszélt.

3 Utóbb azonban ezek a hangok eltűnnek, a pángermánizmus elleni törekvések lekerülnek a közgyűlések napirendjéről. A közgyűlési jegyzőkönyvek anyagát lapozva, a helyi sajtó híradásait olvasva egy más irányú kettősség, a közvélemény erős polarizációja figyelhető meg. A németellenesség nem kap nyíltan hangot, az osztályellentéteket lehetőleg kendőzik, s mégis ezeken alapuló politikai ellentét kibontakozása figyelhető meg, amely a jobb- és baloldal irányában osztja meg — egyre jobban — a közvéleményt. Ez előrevetette már a belső elégedetlenség külső levezetésének, egy eljövendő háborúnak sötét, fenyegető árnyékát. A sajtó egyre többször ad hírt a kommunisták elleni hajszáról, politikai gyűlésekről. Megszaporodnak az ipari üzemekről szóló híradások, figyelemmel kísérik a nyersanyagkutatást. A városi fejlődés, a táj és a vidék gazdasági problémái iránti érdeklődés megnövekedését mutatják ezek a hírek és az azokat kiemelő, kommentáló vezércikkek és magyarázatok. A nagy gazdasági válság után magához térő gyáripar első nagyobb megyei felmérése egy országos gyári címjegyzékben marad fenn. Ez a címjegyzék lényegében nem tartalmaz mást, mint azoknak az üzemeknek a nevét, amelyek 258