Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)
T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között II. • 235
rében pl. ebben az üzemben a transzmissziós főtengely okozott súlyos munkásbalesetet. 68 A község és a gyár kapcsolata általában kielégítő volt. A község adója szempontjából a jól menő üzem különleges szerencsét jelentett, ezért, amikor a gyár vezetősége a községtől kért valamit, azt rendszerint teljesítették. Így pl. 1932 júniusában a gyár a villanyáram díjának mérséklését kérte és kapta meg a község vezetőitől. 69 Ehhez az iparághoz tartozó többi gyárról nincsenek erre az időszakra vonatkozóan adataink. Nagyon kevés töredék, amely a sajtó hasábjain fentmaradt, inkább csak annak jelzésére szolgál, hogy dálgozták kisebb üzemek ebben az iparágban a területen. (1930 májusában pl. a megye egyik kendergyárában súlyos vérmérgezést kapott az egyik munkás, mert tilolás közben megszúrta egy kenderszár. 70 ) A házi fonás elterjedésére utal a jelzett időszakban az újságokban többször felbukkanó, az egyes textilgyári ügynökök visszaéléseiről szóló hír, akik a fonalak szövését olcsó pénzen ígérték, felvették a megrendeléseket, majd a kész, megszövött vásznat az ígértnél jóval magasabb áron juttatták vissza a megrendelőkhöz. Ez rendszerint győri gyáraknak szóló megrendelés volt, s a gyár vezetői általában nem is tudtak ügynökeik ígéreteiről, úgy hogy egyik esetben pl. a győri szövődé saját ügynökét jelentette fel. (Dúzsról, Csibrákról szerzett ez 10 megrendelést.) 71 Mindez arra mutat, hogy a házilag történő kenderfonal-előállítás még divatos és kedvelt volt Tolna megye falvaiban. Hasonlóképpen újságcikk hívia fel a figyelmet a Kramer Mór és Társa cég paksi fonó- és szövőüzemére. Kiderült, hogy a gyár régebbi finanszírozója azért ment tönkre, mert egy bűnszövetkezet garázdálkodott az üzemben. Az új tulajdonos: Keck János paksi kereskedő leplezte ezt le. miután előbb leállíttatta a gyárat és hosszas nyomozást indított annak kiderítésére, hogy miért üzemel az veszteséggel. Ebben a fonógyárban tehát éppen a válság idején hosszabb ideig szünetelt a munka. 72 Hasonlóképpen egy szomorú esemény: egy tűzvész hívta fel a figyelmet a Pannónia Kender- és Lenipari Rt. tolnanémedi kendergyárára, amelynek palatetős padlásán kapott lángra nagymennyiségű olajtartalmú anyag. 73 Az 1932—33. évi állapotokat rögzítő Compass Tolna megyében a kendergyárak között csupán a Magyar Kender-. Len- és Jutaipari Rt. budapesti cég dunaföldvári gyártelepét említi meg, nyilvánvalóan a többi részvénytársaság megszűnt, vagy — mint láttuk a paksi üzem esetében — egyéni céggé alakult át. 74 Országosan ez az iparág is megsínylette a válságot, 1929. és 1933. között a textilipar termelése a tényleges árakat számítva 20%-kal csökkent. 75 A Tolna megyei üzemekből hasonló adat nem áll rendelkezésükre, így a megyében ebben az iparágban folyó termelés értékének hullámzását — legfeljebb a már említett nyersanyagtermelés csökkenéséből — tudjuk megállapítani. A ruházati ipar, amely a megyében kisipari jellegű volt, annyira az életszínvonallal kapcsolatos iparág, hogy feltételezhető: nagyon megsínylette a gazdasági válságot. Erre egyébként szórt adatok utalnak is. A szabóiparosok országos mozgalmat indítottak 1930-ban, hogy a hatóságok szüntessék be szabóüzemeiket, amelyek jogosulatlanul és a hivatásos szabóiparosok rovására működnek. 76 250
