Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)
T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között II. • 235
1931 szeptemberében pedig az 1922-ben alapított Dombóvári Közgazdasági Bank omlott össze, — de ezt az összeomlást elsősorban az igazgató sikkasztásának tulajdonították. Ez a bank nem volt a Pénzintézeti Központ tagja, s így hiányzott a revízió, az ellenőrzés. 15 A megye közgyűlésén 1931 decemberében élesen vetődött fel a kis pénzintézetek helyzete és sorsa. Az egyik törvényhatósági tag utalt arra, hogy az az év júniusában elrendelt háromnapos bankszünet (moratórium) a vidéki kis pénzintézetek számára katasztrofálissá vált. Ezek a pénzintézetek 1927-ben áttértek a pengős részvényekre, s ezzel újra megalapozták üzletüket. A bankzárlat során azonban ismét elveszítették önállóságukat, majd egyre drágábban kapták a hitelt. 16 Ez a „kisbank" — „nagybank" probléma, amely itt elég élesen jelentkezik, nem volt elszigetelt jelenség ekkor hazánkban, 17 ebben is a tőkés pénzpiac törvényszerű fejlődési tendenciája mutatkozott meg. A vidéki pénzintézetek, amelyeknek általában a kevés tőkével rendelkező vállalkozások hiteligényét kellett kielégítenie, — nagy anyagi nehézségek előtt állottak, és ez kihatott azután azokra az ipari üzemekre is, amelyeket finanszíroztak. Kihatott azonban a pénzügyi nehézség a különböző ipari részvénytársaságok üzleti életére is. Milyen részvénytársaságokat találunk Tolna megyében? A részvénytársasági iparvállalatok jegyzékét tartalmazó kompasszok szerint a vas- és fémiparban, továbbá a gépiparban nem alakult ipari részvénytársaság a megye területén, de a villamossági iparban négy vállalatot is feljegyeztek: a Dombóvári Villamossági Rt.-ot, mely 1907-ben alakult, a Kismányoki és Nagymányoki Villany világítási Rt.-ot, az előbbi 1923-ban, az utóbbi 1918-ban jött létre és a Váraljai Villanyvilágítási Rt.-ot, amelynek 1919. volt az alapítási éve. A dombóvári üzemnek 100 000 pengő volt az alaptőkéje, a másik háromnak pedig 8—10 000 pengő. Ebben az iparágban nem mutatkozik a válság hatása, a villamos energia térhódító útját nehezen lehetett megállítani, legfeljebb stagnálásra kényszeríthették ideig-óráig. A kő-, föld-, agyag- és üvegiparban mindössze két részvénytársaság volt ekkor: a Mázaszászvári Téglagyár Rt.-nak, amely 1917-ben mint Hengermalom és Téglagyár Rt. jött létre, 1928-ban Mázáról Bajára, majd 1930-ban onnan Dombóvárra helyezték át székhelyét. Alaptőkéje 100 000 pengő volt. A másik téglagyár Dombóváron mint Spitzer Sándor és Fiai Rt. volt bejegyezve, 1929ben alakult 200 000 pengő alaptőkével és a tégla-, cserépgyártáson kívül építőanyag-kereskedés is tartozott az üzemhez. A faiparban nem volt a megye területén ipari részvénytársaság, de a bőripar nagy gyára, a simontornyai Fried-gyár 1923-tól részvénytársaságként dolgozott, 2 millió pengő alaptőkével. Ugyancsak részvénytársaság kezében volt a fonó- és szövőipar két nagy üzeme: az 1913. alapítási évvel bejegyzett Magyar Kender-, Len- és Jutaipari Rt. dunaföldvári gyára, továbbá az 1924-ben létrejött Tolnai Textilművek Rt. (E cég neve 1928-ig: Tolnai Szőnyeg- és Szövetgyár Rt. volt.) Alaptőkéje 400 000 pengő. A ruházatiiparban mindössze egy részvénytársaságot találunk (1930. évi alapítással): Pétermann és Glaser cipőgyárát Bonyhádon, amelynek ugyancsak 400 000 pengő volt az alaptőkéje. Az élelmiszeripar változatlanul nemcsak a legnépesebb iparága a megyének, hanem a legtöbb részvénytársaság is ebben az iparágban alakult. Az 1891. 239
