Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között II. • 235

vándorolt ki, elsősorban Kanadába. 1927-ben 266 volt az az évben kivándoroltak száma, két év múlva már 450-re emelkedett, s 80%-uk földmíves volt, mert Kanada kizárólag földműveseket fogadott be, s a kivándorlók döntő többsége oda kért útlevelet.

3 A tömeges kivándorlás fő oka „a súlyos gazdasági és nehéz megélhetési viszonyokban" keresendő — mint ezt a megye alispánja megfogalmazta. 20%-ukat iparosok, kereskedők alkották,

4 s ez arra mutat, hogy már akkor ezt a réteget is elérte a gazdasági válság. Ugyanerre utal az is, hogy a megyei közgyűléseken kirobbanó vitákon egyképpen szerepelnek a mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi érdekek. Az egyik felszólaló pl. a falvak villamosításának elodázását kívánta a nagyon súlyos gazdasági helyzetre való tekintettel, noha a megye vezetői éppen közgazdasági és ipari szempontból szerették volna azt mielőbb végrehajtani. Az útépítés, az útadó ugyancsak heves viták, érvek és ellenérvek tömegét váltotta ki.

5 A kereskedők és az iparosok ugyanakkor közösen próbáltak meg koriatokat emelni a válság továbbhullámzása elé. Pirnitzer Ede, a megye kereskedelmi életének egyik fő alakja a cseh Bata cipőgyár Szekszárdon történő letelepedése ellen szólalt fel, hivatkozva arra, hogy a kormány néhány év előtt a magyar vasipar érdekében elutasította az amerikai Ford cég „letelepülési kívánságát", s most ugyanezt kellene tennie a cseh iparral kapcsolatban is. A Bata cipőcég térhódítása az 500 munkással dolgozó bonyhádi cipőgyár és az ugyancsak 500 munkást és számos tisztviselőt foglalkoztató európai hírű simontornyai bőrgyár működését is erősen korlátozná. Ezt a tiltakozást a megye főispánjához intézett levélben fejtették ki.

6 A válság egyre fenyegetőbb méreteket öltött. A megye egyik törvényhatósági tagja már arról beszélt, hogy gazdasági háború folyik, amelyben a hadszíntér a gazdasági élet minden területére kiterjed. A fegyver: a tőke, a pénz, és a lövészárok: a vámsorompók és a vámhatárok sora. A hadvezérek és a vezérkari főnökök: a diplomaták és a bankárok, míg a hősi halottak — ahogyan ő mondta — a „vagyonbukott öngyilkosok százezrei".

7 (Érdekes megfogalmazás ez, némiképp azt is tükrözi, milyen volt az a kép, amely a kortársakban az első imperialista világháborúról kialakult.) Tolna megyében a helyzet ekkor már — a statisztikai mutatók alapján — meglehetősen sötét. Egy, az alispáni levéltárban fennmaradt fogalmazvány ismeretlen szerzője — az 1920. és 1930. évi népszámlálás adatainak konkrét elemzésével — a megye lakosságának szám szerinti alakulását vizsgálja meg. Figyelembe véve azt, hogy a megye időközben Bogyiszló, Pest megyei község átcsatolásával megnövekedett, az eltelt 10 esztendő alatt a népesség szaporodása — az ismeretlen szerző szerint — alig érte el az 1%-ot. Ugyanakkor ez az alispáni jelentés számára készült referátum arra is rámutat, hogy a megyéből a távol élők száma 2606 főről 5619-re, vagyis 215,6%-kal megnövekedett. A fogalmazvány szavai szerint: „a megélhetési viszonyok rosszabbodása nagymértékben kényszerítette a lakosságot, hogy megélhetését részben külföldön, részben az ország határain belül, máshol keresse." A szerző feltételezi, hogy Tolna megyébe is költöztek más vidékről, de ezek számát a statisztikából nem tudta megállapítani. A demográfiai adatok általában sehol sem mutatnak jelentős népességnövekedést a megye területén, még Szekszárdon, a megye központjában sem, ahol mindössze 2,1%-os volt a népszaporodás, amelyet nagyrészt a megyei kórház kibővítése okozott. A nagyobb lakott helyek közül Dombóvár, Simontornya 236