Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Horváth Árpád: A megyei önkormányzat működése Tolnában 1848-1872 között • 175

rint a megalakuló törvényhatóságoknak önkormányzati jogát lebilincselni nem szándékozik, mégis a szervezési-szabályrendelet végéhez szerinte még hozza kellene csatolni azt a megjegyzést, amely szerint változtatás, vagy módosítás, esetleg netáni hiányok pótlása csak a megye közgyűlésének szabad elhatározá­sától függjön." A közgyűlés az indítványozó aggodalmait nem találta indokol­taknak. Az 1870: XLII. t. c. 2. pontja ugyanis a megyének, mint törvényható­ságnak a jogait tüzetesen körvonalazza, 5. pontja pedig a kormány behatását is szabályozza, ezért az indítvány figyelembevételét és tárgyalását mellőzte." 179 A szabályrendelet szerint a megye törvényhatósági bizottsága 220 válasz­tott és 220 legtöbb adót fizető, összesen 440 tagból fog állani. A megye területe a tervezet alapján közigazgatásilag 6 szolgabírói járásra oszlik. Dunaföldvár mezőváros bírájának a közgyűlésen tett nyilatkozata szerint azonban a város közönsége Dunaföldváron szolgabíróság felállítását nem kívánja, mivel a paksi szolgabírósági székhely egészen közel van Dunaföldvárhoz. Ezenkívül Tolna és Szedres községnek a központi járásba történt beosztásával a dunaföldvári já­rás kisebb is lett. így a Pakson székelő szolgabírói hivatal, ahova Dunaföldvár is tartozik, a közigazgatási teendőket éppen úgy elvégezheti, mint ahogyan azo­kat a sokkal nagyobb és népesebb dombóvári járásban a szolgabíró és a segéd­je el tudja látni. A tervezet továbbá Kurd községet a simontornyai járásba sorolta be. A közgyűlés figyelembe vette Dunaföldvár mezőváros kívánságát és a megye te­rületét a javasolt 6 szolgabírói járás helyett csak 5 járásra osztotta, mégpedig: Tamási székhellyel a dombóvári, Paks székhellyel a dunaföldvári, Szekszárd székhellyel a központi, Gyönk székhellyel a simontornyai, és végül Bonyhád székhellyel a völgységi járásra. Kurd községet viszont meghagyta továbbra is a dombóvári járásban, ahol a já­rás nagyságára és népességére való tekintettel egy helyett két szolgabírósegedi állás szervezését látta szükségesnek, míg a többi 4 járásban elégségesnek tar­totta egy-egy segédszolgabírói állás létesítését. 180 Az árvaügyek intézését illetőleg a közgyűlés a küldöttség javaslatával szemben a kölcsönök évenkénti 10%-os törlesztését 5%-ban állapította meg, mivel így egyrészt a rendszeres törlesztést, másfelől az adósok fizetési köny­nyebbségét biztosítottabbnak látta. A központi közgyám által kezelendő árva­pénztár tőkéit pedig a javaslatba hozott Szekszárdi Takarék helyett a járások­ban működő takarékpénztárakban, mindenkor azonban az árvaszék felügyelete mellett határozta elhelyezni. 181 A legtöbb adót fizetők névjegyzékének az 1870: XLII. t. c. értelmében történő összeállítására és kiigazítására kiküldött választmányt a közgyűlés oly utasítással bízta meg, hogy az 1871. évi szeptember 11—14-éig naponként nyil­vános ülést tartson és a beérkezett felszólamlásokat törvényszerűen intézze el, a kiigazított névsort azután a szeptember 16-án tartandó közgyűlésre ter­jessze be. 182 Egyébként a szabályrendelet tervezetét még néhány kisebb módosítással kiigazítva a közgyűlés elfogadta és azt megerősítés végett a belügyminiszterhez oly megjegyzéssel rendelte felterjeszteni, hogy legtöbb adót fizető bizottsági tagok névjegyzékét a felszólamlási határidő lejárta után pótlólag fogja be­mutatni. 183 212

Next

/
Oldalképek
Tartalom