Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Horváth Árpád: A megyei önkormányzat működése Tolnában 1848-1872 között • 175

eldöntését az ország viszonyai között csak másodrendű problémának tekintette és ezért ragaszkodott az 1848. évi IV. és V. törvényben foglaltakhoz. A választó­kerületek képviselőinek eljárását, magatartását és állásfoglalását bárminemű utasításokkal megszorítani a közgyűlés hatáskörén túlesőnek tekintette. A me­gyei követküldési rendszernek a kérdését ezért vita nélküli egyhangú határo­zattal a felelős minisztérium előterjesztése alapján az országgyűlés által meg­oldandó feladatok közé sorolta. 100 Az 1848-as előírások szerint a képviselő-választások előkészítése és lebo­nyolítása a törvényhatóságok feladatát képezte. Tolna megyében a választások március 11. és 16-a közti napokban történtek meg. A jelölések során a megye vezetői befolyásukat mind a 6 választókerületben behatóan tudták érvényesíteni, így minden kerületben csak egy jelölt, az is birtokos nemes volt. A végleges eredményről a főispán a március 18-án tartott rendes időszaki közgyűlésen számolt be. Különösképpen üdvözölte a szakcsi kerületben megválasztott Ürmé­nyi Józsefet, aki személyesen is megjelent a közgyűlésen. Felsorolta a főispán Ürményinek a budai alagút létesítése és a balatoni hajózás megindítása terén kifejtett eredményes közreműködését. Megemlítette még, hogy a megyében a Szekszárdi Takarékpénztár alapítása is az ő hathatós segítségének volt köszön­hető. Közölte továbbá a főispán, hogy a paksi kerületben Kurcz Györgyöt, a kölesdiben Perczel Istvánt, a pincehelyi kerületben Bartal Györgyöt, a megye első alispánját, Szekszárdon Szluha Benedek főszolgabírót közfelkiáltással vá­lasztották képviselővé. A bonyhádi kerületben először Perczel Mórt kívánták követükké választani, de amikor annak a bizalmat megköszönő, egyben elhárító levelét a választóközönséggel ismertették, akkor helyette Dőry Imre ellenében rokonát, Perczel Vincét választották szavattöbbséggel képviselővé. Ebben a ke­rületben is tehát csak Perczel Mór lemondása következtében történt két jelölt között szavazásos választás. 101 A pincehelyi kerületben képviselővé választott Bartal György első alispán a bizottmány óhaja és felkérése alapján állását megtartotta. Távollétében helyet­teseként a megyei főjegyző intézte az alispáni hivatal ügyeit. Nem fogadta el a bizottmány Szluha Benedeknek, a szekszárdi kerület képviselőjének főszolga­bírói állásáról való lemondását sem. Távollétének idejére helyettesítésével Wim­mersberg Ferdinánd tiszteletbeli főszolgabírót bízták meg. 102 A választási összeírásokat és a választások lefolyásáról szóló jegyzőköny­veket és írásokat a központi választmány a választások lezajlása után március 20-án terjesztette az állandó bizottmány elé. Az iratok azonban a megyei levél­tárban nem voltak feltalálhatók. Annyit mégis meg lehetett állapítani, hogy a Magyar Tudományos Akadémia március 1-én a megyének kitöltés végett nyom­tatott kimutatási űrlapokat küldött meg, amelyekbe a választókerületek helysé­geit, a választók számát és osztályozását kellett volna bejegyezni és annak meg­történte után az Akadémiának visszaküldeni. Babits Mihály megyei levéltárnok azonban azt jelentette az állandó bizottmánynak, hogy a küldött nyomtatványok kimutatási rovatai a követválasztói névjegyzékek rovataival nem egyeztek. Így azok kitöltése helyett ő az általános célnak megfelelő más kimutatásokat készített és azokat április 28-án terjesztette be az első alispánhoz. Annak sincs azonban nyoma a levéltárban, hogy ilyen kimutatásokat továbbítottak-e az Akadémiához. 103 A választók számáról és társadalmi osztályozásáról ezért nem lehetett semmiféle részletes kimutatást készíteni. A választókerületek száma és beosztá­sa azonban ugyanaz maradt és volt, mint 1848-ban. Legfeljebb a választók szá­198

Next

/
Oldalképek
Tartalom