Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Horváth Árpád: A megyei önkormányzat működése Tolnában 1848-1872 között • 175

képp annál demokratikusabb összetételűnek látszik, ennek ellenére mégsem tekinthető valójában népképviseleti alapon alakult testületnek. Az ügyek intézésébe a községek által kiküldött tagoknak jóformán semmi beleszólásuk sem volt. Az ügyrend nem változott, az ügyintézés és a különböző választmányokban az irányítás továbbra is a választott megyei tisztségviselők, tehát a régi rend kezében maradt. A folytatólagosan ülésező bizottmány a következő napon, vagyis január 3-án a főispán elnöklete alatt Thomayer Ignác, szekszárdi apát, Pécsy József tolnai prépost, Bochkor Antal faddi, Gyenis Károly hőgyészi, Hangyaly Mihály pincehelyi, Nagy János tótkeszii, Schmidt József kocsolai és Rausz Rumvald bonyhádi plébánosok, továbbá Papp Antal szekszárdi, Kálmán Dániel kölesdi, Szalay János őcsényi református, és Borbély József bonyhádi evangélikus lelkész, Dőry Frigyes, Perczel István, Fördős István, ifj. Bartal György, MagyaryKossa Sámuel, br. Dőry Lajos, id. Csapó Vilmos, Moravcsik András, Szeniczey Ferenc, Kurcz György, Madarász József, ifj. Perczel Sándor, Perczel Pál, Simon Rudolf, Daróczy János. Szluha Benedek, Derecsky Lajos, Kiss Ferenc, volt 48-as tisztviselők és még néhány választott, de név szerint fel nem sorolt bizottmányi tag jelenlétében és hozzájárulása mellett tisztújítószéket tartotta A névsort azért tartottuk indokoltnak idézni, mivel abból megállapítható, hogy a megye életében még oly fontos esemény iránt is, mint a tisztviselők választása mily csekély volt a bizottmányi tagok részéről az érdeklődés. A résztvevők egy-két nemes kivételével csak a lelkészek és a volt 48-as tisztviselők soraiból kerültek ki. Az utóbbiak viszont a tisztújításra való tekintettel állásukról lemondtak.

76 Ennek tudomásulvétele után a főispán közölte a közgyűlés résztvevőivel, hogy hivatalának a tisztújítással egybekötött minden jogát, még a kinevezés útján betöltendő állások kérdését is, a megye közönségét képviselő bizottmánynyal megosztva kívánja gyakorolni. Így fogja szerinte a választás és a kinevezés valóban a közakarat megnyilvánulását visszatükrözni. Megjegyezte azonban, hogy ez a tette utódainak a jogát a jövőben semmiképp sem csorbíthatja.

77 Az így megalakult jelölő választmány a főispánnal tanácskozva az első alispáni állásra első helyen Fördős Istvánt, további sorrendben Dőry Frigyest, Moravcsik Andrást és Bartal Györgyöt jelölte. A jelöltek mindegyike a megye középbirtokos nemesei közé tartozott. A közgyűlés „egy akarattal" Fördős Istvánt, mint a megye 1849. évi volt alispánját választotta meg ismét első alispánná, aki megköszönve a személye iránt újból megnyilvánult bizalmat, idős korára való tekintettel tisztéről lemondott. Utódjául a fiatal, tudásban és érdemekben gazdag Bartal Györgyöt ajánlotta, akit a közgyűlés ugyancsak egyhangú felkiáltással választott meg a megye első alispánjává.

78 A másodalispáni állásra még négy, a többiekre általában három-három egyént jelöltek megválasztásra. A választás minden esetben közfelkiáltással történt meg, ami lehetett egyhangú, vagy többségi. Az ekként történt választások ellen a bizottsági tagok egy esetben sem emeltek kifogást, így névszerinti szavazásra nem került sor. A választásoknál, már a jelöléseknél is, igen ügyeltek arra, hogy az új tisztikar minden egyes tagja megfelelő képzettséggel és az ügyintézésben kellő jártassággal rendelkezzék. A képesítés hiányát azonban a hosszabb szolgálatban eltöltött idő pótolhatta. Ezeknek a kívánalmaknak az érvényesíté- ] se kitűnik abból is, hogy a megválasztott tisztviselők nagyobb része már a múltban is teljesített szolgálatot a megyében, amivel bebizonyították tudásukat, az állásukra való rátermettségüket. 192