Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)
Horváth Árpád: A megyei önkormányzat működése Tolnában 1848-1872 között • 175
A MÁSODIK ÁLLANDÖ BIZOTTMÁNY (1867. január 7.—október 31.) Az olaszországi hadviselés veszteséges kimenetele, az egyre súlyosabb belpolitikai és pénzügyi helyzet rákényszerítette Ferenc Józsefet arra, hogy a birodalmi válság megoldása céljából országainak, elsősorban Magyarországnak bizonyos fokú autonómiát engedélyezzen. Ezért először új birodalmi tanácsot nevezett ki, amelynek magyar tagjai közül gr. Apponyi György és gf. Széchen Antal személyes befolyásolásának eredményeképp az 1860. október 20-án kibocsátott Diplomájá-ban, ebben „az állandónak és visszavonhatatlannak nevezett alaptörvényben lemondott az abszolutizmusról és helyreállította a rendi országgyűléseket, bár a közös ügyek rendezésére mégis föléjük rendelte az összbirodaírni tanácsot". Ezzel az aktussal kezdődött el tulajdonképpen a magyar uralkodó osztállyal való kiegyezés kísérletének még elég hosszú és lassú ütemű, csak az 1867. évben befejeződött korszaka. Alighogy megjelent a Diploma, a közvélemény szerte az országban máris a megyei önkormányzati rendszer sürgős visszaállítását és az önkényuralom ideje alatt szolgált tisztviselők azonnali leváltását követelte. Az 1848-as törvények szempontjából ugyanis a Diplomát nem tartották elégségesnek a megyei autonóm szervezet működésének az elindításához, jóllehet a megyei önkormányzat visszaállítását az uralkodó az 1860. április 19-i leiratában már megígérte. Így utasította Vay kancellárt, hogy a régi megyei határokat állítsák helyre és a megyei főispánok kinevezésére mielőbb tegyen hozzá előterjesztést. 64 A megyék megszervezése ugyanis a főispánok feladatát képezte tekintve, hogy attól kezdve, amikor a főispán hivatali esküjét letette, a megyefőnök további működése az illető megyében megszűnt. A közhangulat megnyugtatására az önkormányzati igazgatás szervezésének a kinevezendő főispánok útján való sikeres és gyors végrehajtása szempontjából a kancellárra nézve ezért igen fontos volt, hogy a kinevezések mielőbb megtörténjenek és a megyék élére olyan egyének kerüljenek, akik a kormányzat politikájának mindenben megfelelnek, a kinevezést elfogadják és akiket a megyék közönsége is megelégedéssel lát a főispáni székben. A kinevezések ügye azonban igen sokáig elhúzódott. A megfelelő előzetes érdeklődés és tájékozódás nélkül kinevezett 41 főispán közül 15 ugyanis a legtöbb esetben nem kielégítő egészségi állapotára való hivatkozással a kinevezést nem fogadta el, illetve arról hamarosan lemondott. Helyettük újakat állítani, vagy a már kinevezetteket lemondásuk visszavonására rábírni nehezen megoldható feladatnak bizonyult. Tolna megyébe jóval az első kinevezések megtörténte után az uralkodó 1860. november 26-án csak pótlólag nevezte ki főispánná Sztankovánszky Imrét, aki e tisztségéről azonnal le is mondott. Elhatározását ugyan hosszas rábeszélés után megváltoztatta, lemondását azonban közel négy hét múlva csak a karácsonyi ünnepeket megelőző napokban vonta vissza. 05 Az országgyűlés végleges szervezésének előkészítése, az 1848. előtti jogszabályok, a nem nemesek politikai jogokban való részvételét szabályozó ideiglenes törvény megalkotására Szcitovszky, esztergomi érsek által december 17-ére Esztergomba összehívott értekezletnek kellett javaslatot tennie. A főispánokat általában meghívták a tanácskozásra, míg más tagok meghívására Vay kancellárnak a prímással kellett előzetesen megállapodnia. 189
