Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Horváth Árpád: A megyei önkormányzat működése Tolnában 1848-1872 között • 175

állandó bizottmány kénytelen volt az ülésezéseit beszüntetni. Erről az utolsó közgyűlésről Augusz Antal elsőalispán már távolmaradt és a megyei ügyek intézésétől teljesen visszavonult. A megyének a császári csapatok által történt rövid idejű megszállása alatt a megye kir. biztosa a nekik megbízhatatlan megyei tisztviselőket állásukból eltávolította. A pótlás azonban igen nehezen mehetett, mert a megüresedett helyekre csak különös kedvezmények mellett tudott a kir. biztos alkalmas tisztviselőket kinevezni, pedig azokat még a fegyvereik és a Kossuth-bankók beszolgáltatása alól is felmentette.

26 Az ellenséges megszállás megszűnte után kevés kivétellel a kir. biztos által kimozdított, régi tisztviselőket helyezték vissza állásukba, illetve választották újra.

27 Tekintve, hogy az első alispán sem tért vissza a helyére, ez alkalommal a megüresedett magasabb tisztviselői állásokra a már szolgálatot teljesített alacsonyabb beosztású tisztviselőket alkalmazták. Mint mindig, ezúttal is különös figyelemmel voltak általában minden új tisztviselő kiválasztásánál arra, hogy az illető egyén a betöltésre kerülő állásra az előírt képesítéssel, kellő gyakorlattal és az ügyekben megkívánható jártassággal rendelkezik-e. Ügyeltek arra is, hogy a tisztviselő népismereti tapasztalatai birtokában hivatalát a megkövetelhető tekintéllyel tudja-e majd ellátni. A tisztán nemesekből álló tisztikar összetételét azonban még az újabb alkalmazások sem változtatták meg. A megye régi, 1848 előtti területe, járási beosztása és ügyrendje az állandó választmány 1848/49. évi működésének egész ideje alatt változatlan maradt, és ez megszabta a tisztviselők teendőit, szabályozta az igazgatási központi, járási és községi alsófokú szerveknek a működését. Ügyintézési kérdésekben sem következett be lényegbevágó változás. A községek igazgatásának intézéséről és mikénti alakulásáról szóló 1848: XIV. t. c. csupán csak a községek feletti földesúri joghatóságot szüntette meg, de nem jelentette semmi más különleges intézkedés szükségességét. A községek feletti legfőbb felügyeletet a bizottmány magának tartotta fenn,a földesúrnak a bíróválasztásnál eddig gyakorolt jelölési jogát azonban az illetékes járási főszolgabírókra ruházta át. A főszolgabíró rendszerint 3 érdemes egyént jelölt a bírói tisztségre. Közülük kellett a szavazati joggal bíró községi lakosoknak a bírót megválasztani ok. Minden adófizető községi lakos egyenlő szavazati joggal rendelkezett. Tekintve, hogy az adószedés a jövőben a községek feladatát képezte, községi pénztárnoknak a választása is a bíróéhoz hasonlóan történt. A jelölésnél azonban a főszolgabírónak figyelemmel kellett lennie arra, hogy a jelöltek az általuk kezelendő adó összegének megfelelő vagyonnal bírjanak. A községi jegyzőt a lakosság továbbra is szerződéssel alkalmazta.

28 A nemesi vármegye, az úriszék megszűntével a megyei törvényszék teendői lényegesen megszaporodtak. A törvénykezési eljárásnak a polgári átalakuláshoz való átállítása így az állandó bizottmánynak különös gondját képezte. Az 1848-as törvények az abszolút kormány által alkotott bíróságokról (kerületi törvényszék, a hétszemélyes tábla) nem intézkedtek, ezért azokat a továbbiakban törvényeseknek nem is lehetett elismerni. A kérdés átmeneti megoldásaként így a bizottmány a május 8-án tartott közgyűlésében törvényszéki minőségben és hatósággal Földváron, Ozorán, Hőgyészen, Bonyhádon és Szekszárdon büntető-polgári és számvevő törvényszéket állított fel. Megállapította egyben azok 23 pontból álló működési szabályzatát is. Mindegyik törvényszék személyzete az elnökön kívül 7 ülnökből, 1 jegyzőből, 1 szolgabíróból, a közvádlóból, 1 védőből és 1 számvevőből állott. 181