Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában • 5

minaré körerkélyén a négy világtáj felé fordulva, naponta ötször elénekli a megszabott imádságokat, például hajnalban: Az ima édesebb, mint az álom, Fel hát az imára, fel a boldogságra! Ezután fürgén lesiet a csigalépcsőkön a minaré hengertestében és a templomban megismétli az imát. A szertartás továbbvitele már a lelkész dolga, akire a süppedő szőnyegeken álló férfiak és a karzat sűrű farácsa mögött tartózkodó nők áhitattal figyelnek. A XVII. században Tolnán járt Evlia Cselebi, aki a Duna partján álló török erődítményben felkereste a Szulejmán szultán tiszteletére állított dzsámit, szomszédságában a helyőrség húsz deszkatetejű házát és egy kőből épült magas toronyban a török ágyúkat látta. Megállapította, hogy az erődítmény hadiszertára „tökéletes, parancsnok agája és várnépe készenlétben állnak.'

m A számtalan súlyos veszteség ellenére is a Duna-parton nyolcvan magyar, keresztény család házában gyönyörködhet Evlia Cselebi, mondván, hogy „virágzó és díszes". Csupán egyet kifogásol, de ez már a muzulmánok bűne, tudniillik a város fürdője az úttól távol, félreeső helyen, gondozatlanul áll, ezért nemigen használják. Mindössze tíz év telt el azóta, hogy Evlia Cselebi Tolnán járt, amikor a fehérvári prépostság összeíratta a tolnai magyar lakosságot.

35 Ez a nemrég előkerült összeírás igazolja a török utazók állításának helyességét. Létezett Duna utca, s 1674-ben 69 családfőt találunk benne. Sőt, akkoriban ismét benépesült a Piac utca 14 házzal, és négy családot találunk a régi Péntek utcában. Szombory György a prédikátoruk, Pál diák a Piac utcában lakó tanult kereskedő, ugyanitt lakik egy-egy kovács és lábbelikészítő, a Duna utcában a csapók, a kovács és pincés mesterséget űzők és a földműveléssel, a szőlőtermesztéssel és halászattal foglalkozók laknak. De itt található Mátyás molnár és a sókereskedő Küsóós Jancsy is. A lakosság névanyagából ítélve néhányan beköltöztek Tolna környékéről, sőt távolabbról is. Sóti Miklós talán Soltról, Üreghi Csapó István Iregről, Moragi András Mórágyról, Kalmancsay György Kálmáncsáról, és így tovább. A száz évvel korábbi helyzethez képest a magyar lakosságnak csak egytizedét találjuk Tolnán, de ez is még nagyon jelentős a török kiűzése küszöbén. A 87 magyar család mellett Brown Eduárd angol diplomata rác családokat is szép számmal látott s megjegyzi, hogy a magyarok és rácok örökösen civakodnak. Ottendorff Henrik osztrák hadmérnököt békésebb látvány fogadhatott. Az osztrák császár megbízásából a Duna menti helységekről térképvázlatokat készített és polgári megfigyeléseit is parírra vetette. „Meglehetősen nagy és kiterjedt hely ez — írja Tolnáról —; valaha szépnek kellett lennie, aminthogy sokan városnak is mondják és magasztalják. így a házak is még elég tiszták, ha silányabbak is, és a lakosok is oly nagyon jóindulatúak, vendégszeretők és udvariasak az idegenekkel szemben mint egyetlen más helyen sem ezen a vidéken." A török katonasággal és rác lakossággal megrakott palánk közelében „szép vendégfogadó áll", de a Dunaföldvár és Paks felől érkező hadmérnököt a tolnai magyarok látták vendégül, s így legalább itt nem kellett a vendégfogadók kényelmetlenségét elviselni.

36 Tolnának — Pigafetta megítélése szerint — „jó, magyar módra épült" házai vannak. Miről ismerni fel a magyar módra épült házakat? Arról, hogy 2 Tanulmányok Tolna megye történetéből Vili. 17