Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Braun Sándorné: Tolnavámegye és a rendi országgyűlések (1807-1847) • 125

nemességet a reformok veszélytelenségéről: „Mások azon bal véleményen van­nak, mintha a statusok táblája az újítás szelleme által annyira elfogult volna, hogy célba vett változtatásai ősi alkotmányunkat, s a nemesi jussokat vesze­delmezteti. De ily szándék tekintetes karok és rendek a magyarországi törvényhozó testhez nem fér — sőt a mostani állásában voltaképpen lehetetlen is — mert aki az ország gyűlése folyamotját gondosan követte, tapasztalni fogja, hogy csak kevés számú követek vannak oly helyheztetésben, hogy egyes esetekben utasításaik nem lévén, egyedül saját győződésük szerint voksolhatnak — rend­szerint amint az országos naplókönyvek mutatják, az utasításokon alapult több­ség dönti el a kérdést. Kérdem már fel lehet-e tenni, hogy két rendbéli, az ország legjelesebb férfiakból álló országos küldöttség? s magok a törvényható­ságok oly törvényjavaslatokhoz járuljanak, melyek az ősi alkotmányunkat, és nemesi jussainkat veszedelmeztetnék? — ez valóban lehetetlen. Másképp áll azonban a dolog mivolta, mely a nemzeti közkívánságon alapul — mert annyi bizonyos, hogy a tudományok, a mesterségeknek napon­ként bővebb kifejlése, s terjedése az egyes polgárok közt új szükségeket, új viszonyokat szültek — a mit is eleink már 790-ik esztendei országgyűlésén el­ismervén — századok előtt hasznosan alkotott törvényeket elavultnak tapasz­talván — ezeknek módosítását, javítását, s az újabb polgári viszonyokra nézve új és elhatározott törvények alkotását szükségesnek tartották azoknak kidolgo­zását egy országos kiküldöttségre bízván — 1825—27. országgyűlésén ezen kész munka ismét egy újabb országos küldöttségnek vizsgalatjára és az újabb idők­ben támadt szükségekhez való alkalmaztatás végett adatott — mely fáradságos munkálkodása után is az 1830-ik esztendei országgyűlésén általa készített tör­vényjavaslatokat felhozván — felséges urunk ezeket további észrevételek végett a törvényhatóságokkal közöltette, nincs tehát e részben valami elmülotva, s biztosítva vannak a haza jussai". 110 Így igyekezett változtatni a megyén eluralkodott reformellenes hangula­ton, jelentős segítséget nyújtva volt követtársának, Bezerédjnek. A másik követ, Jeszenszky, aki kezdetben szabadelvű volt, hamarosan a kormánypárt táborába pártolt. 111 Augusztus 28-án megérkezett az elutasító királyi válasz. A kormány te­hát csak látszólag űzött jobbágy védelmi politikát, azért, hogy felhasználja a nemesség ellen. A nemesség eddig reformpolitikát űzött ugyan, de csak azért, hogy megerősítse rendi jogait a kormánnyal szemben. Most azonban, mikor a kormány nyíltan elgáncsolta a reformokat, melyekben a nemesség saját kon­szolidálódásának a felételeit látta, s azért is pártolta, hogy egy parasztforrada­lomnak elejét vegye, megváltozott a helyzet. A sérelmi politika útjára tértek át, s a nemzeti függetlenség megvédését kezdték hangoztatni, miközben támadták a kormányt és szövetségeseit a főrendeket, akik veszélybe döntik a nemzetet. A jobbágykérdés eszköz lett a kormány elleni harcban, már csak a sérel­mi politika indoklásához volt szükséges. A reformpolitika ilyen elkanyarodása közepette csak néhányan voltak, akik továbbra is öntudatosan képviselték a polgári reform ügyét. Ez a törpe csoport az ellenzék szűkebb köre volt Kölcsey és Deák szellemi vezetésével, melyhez Bezerédj is közel állt. 112 Bezerédj fogalmazta meg a nemesség új, központi problémáját: elhárí­tani a felelősséget a nemesség fejéről és a kormányra tolni lehetőleg mindent: 150

Next

/
Oldalképek
Tartalom