Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)
Braun Sándorné: Tolnavámegye és a rendi országgyűlések (1807-1847) • 125
keresztülvihetetlenné tette a nemesség, mivel a jobbágyság anyagi viszonyaihoz kötötte. Bezerédj a birtokbírhatás reformprogramjában a nemesség kapitalista konszolidációjának egyik eszközét látta, s emlékezetes beszédet tartott, melyet így fejezett be: „És hát hogyan ártana ennek leginkább és akármely nemességnek is a többünk által kívánt törvény? — nem fog hibázni, ha... közel húsz milliom hold jönne adás vevés alá — és nem dominiumok, melyekre csak banquirek, és pár duzs nemzetség, ... hanem oly részletekben, melyekhez a szegények iparkodása is hozzáfér. És nem nevelhetné-e ezen törvény igen nagyon a nemzeti kapitálist? midőn oly nagy massza földnek becsét s árát, mely eddig csak felényire divatozott, teljes haszonvételbe, forgásba hozná — nem nevelhetné-e, nem ébresztené-e az ipart.. ," 89 A szeptember 4-i országos ülésen már komoly erőeltolódások jöttek létre az ellenzék rovására, ugyanis míg április 27-én az összes megye közül 86% v °lt ellenzéki, 4% konzervatív, s 10% nem szavazott, vagy nem volt jelen, addig szeptember 4-én már csak 57% volt ellenzéki, s 42%-ra nőtt a konzervatívok aránya. 90 Tolna megye végig ellenzéki maradt. A főrendek szeptember 20-án elutasították a javaslatot. Az elutasító válasz következtében október 1-én ismét kerületi tárgyalásra került vissza a reform. A leiratra először Somsich, Somogy megye követe válaszolt. Határozottan kiállt a reform mellett, s a főrendi határozaton keresztül magát a kormányt is támadta. Utána Bezerédj, Prónay, Nóvák, Borsitzky, Klauzál és Tarnóczy ugyancsak a reform ügyét pártolva ellenzéki közvéleményt teremtettek, úgy, hogy mikor szavazásra került a sor 31 megye 8 ellenében elfogadta a reformot. 91 Bár a későbbiekben az ellenzék fölénye erősen megfogyatkozott, november 11-én sikerült mégis a felsőtáblával is elfogadtatni a reformot. Az 1833. szeptember 3-án tartott közgyűlés jelentős változást eredményezett a megye életében. Eddig úgy látszott, hogy a Csapó s Bezerédj párt van fölényben. Ettől kezdve azonban megindult egy folyamat, amelynek eredményeként fokozatosan a konzervatívok kerültek előtérbe. Sikerült elérniük, hogy az eddigi haladó követi utasításokat a közgyűlések sorra visszavonják, s a követeket pártállásukkal ellenkező szavazatokra kényszerítsék, míg végül Csapó, a követi tisztségről is lemondott. Szeptember 3-án olvasták fel az augusztus 29-i követi jelentést, melyben az ugarbóli kilenced tárgyalásáról írtak. A többség olyan határozatot alkotott, amely ezen adózást véglegesen s ingyen megszüntette. A megyei követek saját liberálisabb felfogásukkal feláldozva a megváltást szabad alkura kívánták hagyattatni utasításuk szerint. A vármegye rendkívül sérelmesnek találta a határozatot, s terjedelmes pótutasítást küldött. „... e törvényjavaslat újra tetemes bántással támadja meg a földesúri tulajdont — mely már a földhasználatra nézve a jobbágynak engedett szabad adás-vevéssel oly igen meg vagyon rendítve — és úgy szólván csak képzeletivé válva: — de e szerént, hogyan lehet ily törvényen azon földbirtokos hazafiaknak megnyugvó elégedésüket bizton várni, — kik úgy is birtokjuknak 8/9 részét század óta a közre áldozván — most a fenntartott kilencedikben is szigorítást lennének kénytelenek szenvedni? 146
