Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Braun Sándorné: Tolnavámegye és a rendi országgyűlések (1807-1847) • 125

A jobbágykérdés tárgyalásának megkezdődése azonban a nemesség egy részében aggodalmat keltett. Szokoly község nemesei arra kérték a megyét, hogy országgyűlési követeinek a nemesek adózásával kapcsolatban gátló utasítást adjon.

79 A vármegyei közgyűlés nem késett eleget tenni a szokolyiak kérésének, s február 6-án pótutasítást határoztak el: „... forrón óhajtjuk, hogy jobbágy és ilyennel rokon voltu, nem nemesi telken lakó minden nemesek, kiket t. i. az e tárgy felett hozandó törvény olyatén telkek birtokában érni fogna — azokra nézvést az adózástól ország szerte mentek légyenek. — Ellenben .. .az így alkotott törvény után szerzendő a féle, ezen törvény kedvező értelme alá nem esett telkek — mihez képest az adói fundus végtelen ne fogyasztathasson — a nemesekre is csak az azokkal összekötött terhekkel együtt szállhatnának."

80 Március 17-i jelentésükben arról a határozatról írtak a követek, mely szerint a „jobbágy építményeivel és béfordításaival, vagy javításaival együtt a kezén lévő telkeknek használatát is szabadon éladhattya".

81 A jelentést az április 15-i közgyűlésen olvasták fel. Ekkor ismertették Bereg vármegye levelét is, amelyben kérték a tolnaiakat, hogy ha ismét tanácskozás alá kerül a jobbágy telkek haszonvételének szabad adásvevése, akkor „minden mód ellenkezzék".

82 A vármegye, míg elvben egyértelműen a haladás mellett foglalt állást, a gyakorlati megvalósítást igyekezett megkötni, korlátozni, a továbblépéstől pedig mereven elzárkózott. A kerületi végzés, mely szabadkezet adott volna a jobbágyoknak telkük haszonvételének eladásában is, aggodalmat okozott, s természetesen nem késett a pótutasítás sem. „teljesen és áltáljában ellenezvén mi azt, hogy az érintett határozás írott törvénybe foglaltathasson — és a jobbágy birtokra nézve különben is korlátolt és megszorított úri just — mellynek megszorítását az illető földes urak a közjóért mégis áldozatosan tűrik — úgy végképpen elenyészthesse: tessen követ uraknak ezen elhatározott ellenkezésünket — midőn a kérdés országos ülési tanácskozás alá kerülend, vagy akárhol is és valahányszor előforduland mindannyiszor részünkről nyomósán kijelenteni — a földesúri tulajdonossági jussnak törvényes sérthetetlenségét hathatósan vitatni, védeni — és a jobbágytelkek szabad vevése érdemében az uradalmi sajátsági juss megváltására vonulólag eredeti utasításunkban kikötött feltétel mellett tovább is álhatatosan maradván — amennyire az aképp tárgyalt, bizonyosan mind a jobbágyságnak felemelésére, mind a földesúri jussoknak hív megőrzésére egyformán szolgálandó módon ezen túl sem eszközölhetnék — oda fejezzék ki értelmünket, hogy mi oly ellenkező esetben nem akarván semmi további törvényes meghatározást a jobbágytelkek használatának kérdéses és neheztelt adása-vevése iránt — kívánjuk, hogy ez szorosan az eddigi szokásban hagyattasson."

83 A birtokbírhatás április 27-i tárgyalásán Bezerédj is utasításának megfelelően a reform ellen szavazott, mely 23:22 ellenében megbukott. A kisebb királyi haszonvételek megváltása is megbukott. Az örökváltság kérdése azonban az ellenzék javára dőlt el 30-án 27:19 arányban.

84 Bezerédj lelkes hangú beszédben pártolta az örökváltságot. „El kell azon akadályt s gátat törölni, mely honunk emelkedésének több kárt tett, mint az orsovai sziklák vizeinkre nézve okoznák. És miért is ne tennők? Ami oly hasznos, oly természetes, melyet semmi ok, semmi törvény nem akadályoz..." 144