Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Szilágyi Mihály: Társadalmi és gazdasági viszonyok a Duna mentén a török hódoltság korában • 5

A Pészách ünnepe, vulgárisan: zsidó húsvét (a naptári egybeesés miatt) a zsidók egyiptomi kivonulásának ünnepe, amikor is lisztes, kovászos étel nem fogyasztható a zsidó vallástörvény szerint. Ezt olyan szigorúan veszik, hogy például bort, cukrot minden mástól elkülönítve készítenek, s arra is ügyelnek, nehogy valaki a közelben kenyeret egyen és belehullajtson egy morzsát, ami az illető élelem elfogyasztását a Pészách ünnepén tilalmassá teszi. Az említett plomba tehát olyan szállítmány csomagolásáról való, amely ünnepi célra, illetve ünnep alatt fogyasztható, s azt a palánki zsidó rabbi pecsétjével hitelesítette.

25 Hogy a palánki vámhelynél lett volna valaha is zsidó hitközség, azt eddig semmiféle adat nem igazolta. A zsidó történettudomány számon tart egy palánki rabbit, név szerint Mordechaj Lichtentahlt, de ő nem a mi vidékünkön, hanem Német-Palánkán működött. Kétséges a török időkből való eredet is. Dr. Scheiber Sándor professzor a lelet fotókópiájának megtekintése után úgy nyilatkozott, hogy a héber betűtípusok a XIX. század második felében alkalmazott írásmódra utalnak. A most felbukkant plomba nyilván szállítás vagy vámolás közben esett le a palánki vámháznál olyan zsákról, ládáról, esetleg boros vagy ecetes hordóról, amely valamely Tolna megyei zsidó hitközség hívei számára tartalmazott ünnepi fogyasztásra szánt árut. Buda visszafoglalása után 1686-ban, a menekülő török és tatár seregek elpusztították a palánkot, a hidat és a vámszedő helyet, de rövidesen benépesült rácokkal (1696-ban 58 családjával a megye legnépesebb ráctelepülése!) és a kamara felállította a vám- és harmincadhivatalt. Elhagyva a Sárvíz folyó vidékét, amit Cselebi oly találóan a Balaton lábának nevez, Mözsön át Tolnára érkeztek a török hódítók (Mözs dűlőnevei közül a Török csárda őrzi a hódoltság emlékét).

26 ToZraa Az első jelentős összefoglaló történelmi munka a XVI. század eseményeiről Istvánffi Miklós tollából származik. A „magyar Livius" idős korában, 1590ben kezdte írni Magyarország történetét. Még ismerte azt a nemzedéket, amely 1526-ban Lajos királyunkkal augusztus 13-án Paksra, ott két napig időzve, Tolnára érkezik. Tőlük tudhatta meg, hogy „ez a mezőváros (ti. Tolna) híres, s mindennek, amire a tábornak ellátás és egyebek szempontjából szüksége van, ha valamikor, akkor különösképpen, amikor Lajost seregével odavárták, nagyon bőségesen el volt látva".

27 (Istvánffi a szomszédos Baranyában született; őt és családját a török hódítás kényszerítette birtoka elhagyására 1543-ban, Pécs eleste után.) Nagy Szulejmán naplójában 1526. szeptember 6-i dátummal szerepel Tolna (az eredeti arab írással hibásan Tolisz-nak írva). Stephan Gerlach evangélikus lelkész 1573-ban Isztambulban járva, naplójában megörökíti Pijále pasát, akinek bölcsőjét — tudomása szerint — Tolnán ringatták. A mohácsi csatavesztést követő napokban török csapatok Tolnán portyázva, Pijálét kiragadták anyja karjaiból és sok más magyar gyerekkel együtt Isztambulba hurcolták, ahol a szultáni iskolákban nevelkedtek. Pijále bekerült a palotaőrséghez és parancsnoki beosztást kapott. Később a flottához került és 1560. július 31-én az ő vezénylete alatt a török flotta sú4JJ4 14