Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Braun Sándorné: Tolnavámegye és a rendi országgyűlések (1807-1847) • 125

Októberben beigazolódott sejtésük. A királytól ismét elutasító leirat érkezett. A vármegye újabb pótutasításban tiltotta meg követeinek a király kívánságainak teljesítését, s erélyesen követelte az oly sokat vitatott beszámítást. Utasításukban külön súlyt helyeztek arra, hogy ha a követeknek sikerülne keresztülvinniük a megye kívánságait, akkor az ne úgy történjen, mint a királyi kegyelem és adakozás, hanem mint az imputációval kapcsolatos törvény teljesítése.

45 A többszöri elutasítás miatt reménytelenné vált helyzetben a nádort kérték meg közbenjárásra a királynál. A tárgyalások eredményeként december 27-én 4 395 000 Ft-ban megajánlották az adót. A király nem járult hozzá a papírpénzben megszavazott és 1821-től ezüstpénzben szedett, tehát a megszavazottnál kettő és félszer nagyobb összegű adótöbblet beszámításához. Csupán a tekintélyes adóhátralékok törlését sikerült elérniük.

46 Az 1827-es évben is folytatódó országgyűlésen a sérelmek kerültek előtérbe. Az oly nagy reménnyel várt országgyűlés 1827. augusztus 18-án ért véget. A viszonylag csekély eredményeket tükrözi a követek szeptember 18-i vármegyei közgyűlésen felolvasott végső jelentése, amelynek befejezéséül mintegy vigasztalásul azon reményüknek adtak kifejezést, „hogy amennyire ezen országgyűlésen az országnak és különösen a megyének is sok törvényes és igen fontos kívánságai nem teljesíttettek" az a jövő országgyűlésen sikerülni fog.

47 Az országgyűlés a feudalizmus belső gátjainak lerombolására úgyszólván semmit sem tett, a külső gát, a Habsburg feudális abszolutizmus lerombolása terén pedig megalkudott. A király megígérte az országgyűlés háromévenkénti összehívását, és az országgyűlés adó- és újoncmegszavazási jogának biztosítását. Megerősítette az 1790. évi X., XII. és XIX. törvénycikket. Az 1825—27. évi országgyűlés végre, több mint három évtizedes halogatás után elővette az 1791-es országgyűlésen kijelölt bizottságok által készített reformmunkálatokat. Ekkor azonban még csak annyi történt, hogy az időközben részben már elavult tervezetek átdolgozására újabb bizottságokat jelöltek ki. A bizottságok összetételük és utasításaik szerint — csak a tervezetek konzervatív felfrissítésére voltak alkalmasak.

48 A bizottságok 1829-re készültek el véleményes javaslataikkal. Az 1791-i úrbéri bizottság javaslata lényegében csak Mária Terézia úrbéri szabályzatát próbálta törvényerőre emelni. Az 1827. évi bizottság annyiban ment túl ezen a javaslaton, hogy a parasztság érdekeltté tételének fokozására biztosítani akarta a paraszt számára telke haszonvételének szabad adásvételét. Az első lépést jelentette a szabad paraszti földtulajdon felé. A bizottság maga nem gondolt erre, a haladó ellenzék azonban ezt a javaslatot használta fel arra, hogy mintegy fogódzónak használva megpróbálja általa sarkaiból kiemelni a földesúri-paraszti viszony egész feudális rendszerét.

49 Az országgyűlés jelentős eredménye, hogy viszonylagos függetlenség biztosításával sikerült megvédenie a későbbi reformmozgalom két fő szervét: az országgyűlést és a megyei önkormányzatot. A nemzeti kérdésben, de egyúttal a polgárosodás terén is a leglényegesebb előrehaladást ezen az országgyűlésen a Magyar Tudományos Akadémia felállítása jelentette. Az 1826. november 2-i ülésen gróf Széchenyi István egy évi jövedelmét, 60 000 Ft-ot ajánlott fel e célra. Széchenyire Nagy Pál lelkes beszéde hatott, melyben a nemzetet fenntartó nyelv fontosságáról s arról szólt, 134