Tanulmányok Tolna megye történetéből 8. (Szekszárd, 1978)

Braun Sándorné: Tolnavámegye és a rendi országgyűlések (1807-1847) • 125

Dr. Braun Sándorné: Tolna vármegye és a rendi országgyűlések (1807—1847) A XIX. század elején zajlott országgyűléseket nem jellemezték a nagy politikai harcok, ugyanis a XVIII. sz. végi elszigetelt forradalmi kísérletek bukása után a polgári átalakulás felvetése politikai és gazdasági téren lehetetlenné vált. Űj színt hozott azonban mégis ebbe az időszakba az, hogy a politikai tevékenységektől távol, a nyelv és a kultúra területén indult meg a küzdelem, mivel a modern értelemben vett magyar nyelv megteremtése a nemzetté válás egyik fontos mozzanata volt. A nyelvkérdés általában a feudalizmus bomlásának és a kapitalizmus bontakozásának idején minden ország történetében előtérbe került. A nyelvi egység legfontosabb feltétele a széles körű kereskedelemnek, a lakosság csoportosulásának. A nyelv és a nemzeti fennmaradás közti összefüggést hangsúlyozták a kor haladó képviselői. Magyarország a Habsburg-kormányzat elnyomását nyögte, területét több nemzetiség lakta, erős magyar burzsoázia hiánya miatt más osztályra vártak a polgári reformok. Mindezek következtében a nyelvprobléma itt módosult formában, kulturális és politikai téren egyaránt hevesebb harcokat felidézve jelentkezett. A nyelvművelés élére a fejlődés új elemeire érzékeny értelmiség polgárosodó része állt. A magyar nyelv politikai jogaiért harcba szállt a nemesség is, amely II. József idején tapasztalta, hogy a nyelvi elnyomás egyaránt része lehet a nemesi szabadság korlátozásának és az országos önállóság megszüntetésének. E nemesség még nem tudta, hogy amikor rendi jogai védelmében a latin helyett a magyar nyelvet követelte, a polgári fejlődés útját egyengette. A fokozatosan elszegényedő nemesi csoportoknak a zsugorodó ősi föld már nem, vagy csak kis mértékben biztosította a kellő életszínvonalat. Űj megélhetési formát kerestek ezek az értelmiséggé váló nemesi elemek, melyet a feudális állam hivatalai jelentettek. A magyar nyelv hivatali monopóliuma a más ajkú versenytársak kiszorulását is elősegítette. A hivatalok birtoklása viszont a hatalom birtoklását is jelentette. A nyelvért vívott harcban tehát sikerült találkozniuk a különböző rétegeknek, s egységesen fellépni a haladás oldalán. Az 1790—91-es országgyűlésen meginduló mozgalom a későbbiekben is minden országgyűlésen jelentős szerephez jutott. A magyar nyelv használata körüli harc azonban nemcsak az országgyűléseken, de a megyei életben is folyt. Ami az országgyűlésen nem sikerült, igyekeztek a megyei életben megvalósítani. 125