Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TÁJ TERMÉSZETI ADOTTSÁGAI - Az ártér és vele szomszédos felszínformák, valamint a növény- és állatvilág jellemzése és népi elnevezése - Állóvizek, vízmedrek, vizes, mocsaras helyek

Kölked határában, a Dunától nem messze van egy mocsaras tó. Neve: E n y é s z ; más nevezete Háromas Gyékényes. Értelmileg a hullóhoz hasonló lehet ez a helynévvé vált közszó. Pais Dezső a halad — hull szót a finn kulkee — jár, kel halad, vízben úszik, stb. igével kapcsolta össze és ezzel magyarázta a tihanyi alapítólevél huluodi helynevét is. A k-h hangzók felcserélődésére több példánk van. E példákat erősítheti a hüllő-küllő alakváltozat is. Pais Dezső magyarázatát valószínűsítheti a Hüllő-Küllő-Hulló mocsaras, lápos területet jelölő helynév sajátos foly ómen ti helyzete, minek folytán talán ezek azért kapták ezt az elnevezést, mert vizük a lápi növényzet alatt mozgott, áramlott.

81 Lanka. Mocsaras helyek jelölésére használták vidékünkön az ószláv lonka — mocsár jelentésű közszóból képzett helyneveket.

82 Lanka — „ha a fődnek az árgya (árja) volt, ott kiszakadt a földből. Kiszakadt a fődnek az árgya, térdig jártunk a vízbe" (Decs). Lankócz tó és melléke kaszáló (Decs, Pesty, és 181 l-es irtásösszeírás). Itt kitérünk az ár szó és származékainak tárgyalására. Az ár szó pusztán a népnyelvben nemigen fordul elő. Inkább árvíz

; áradás alakban, régiségben pedig a tájszólási árgya birtokragos formában. Ződárgya — a nyáreleji vízáradás neve. A vízárgya — a folyóvizek áradása, a fődárgya (föld árja) — a talajvíz felszökése^ a talajvíz áradása. A folyóvíz, ül. talajvíz által veszélyeztetett terület neve helynévi használatban Faj szón az Árgyas (Pesty). Lap, lapos, lapály. Jelentésük a lankához hasonló. Mindhárom csak birtokragos formában fordul elő helynevekben. A harmadik alakot a kicsinyítő 1-képzővel képzettnek tekintik.

83 Benke lapja (Öcsény, Pesty), Kispál lapálya, laposa (Kopács, Pesty), Lapos tó — más nevén Enyész — ebben az esetben a láp szóból is eredhetett (Kölked) Mohács 1860—61-es úrbéri felmérésénél a lap — plána földminősítési kategória volt. Köznévként a lapály és a lap, vagy jelzőként a lapályos — vizes, kisárvízkor könnyen vízzel elöntött, de nem állandó vízállásos helyek neve. Ecseta — „vizes vagy lapályos hely, a Duna vize kiesésétől" (Bogyiszló, Pesty). Csak közszóként ismeretes a hókony. Jelentése szinte f árvánként változik. Morvái Péter szógyűjtése szerint Gerjen, Fadd, Bogyiszló vidékén hosszan elnyúló, nagy kiterjedésű sekély vizű holtág, vagy sekély vizű holtmeder jelentésű. Bátán hosszú, mély állóvíz vagy zátony mellett lévő kis Duna-ág.

84 Magam a szót az árterület mélyebb és árvíz után hosszabban vizet tartó részeinek elnevezéseként jegyeztem fel Bátán. A limány és limányos többnyire csak közszóként fordul elő, a vízzel sekélyen és időszakosan elborított terület neve

9 az elöntés alatt, vagy közvetlen utána, mikor még a felázott talaj nem száradt fel, „a limányos területen csak a hókonyokban marad meg hosszabb ideig a víz" (Báta). Helynévként csak Kölkedről ismert (Ete gy.). Különös, hogy a közvetlen szomszédságban Baján a halászok limánynak nevezik a Dunában lévő és a partra merőleges homokzátonyokat. A két szót a sekély vízzel való borítottság kapcsolja talán össze. Az elsődleges a bajai jelentés lőhet, mint a halászok és a vízenjáró emberek műszava. Nyiri Antal a szentesi halászat térszíni formáinak elemzésénél írja, hogy a szirt a folyókanyar víz által ostromlott oldala. A szemben, kissé lejjebb lévő oldalon, a lágy oldalon a limány az a rész, ahol a sekély és a mély víz találkozik, és ahol a folyó vize

s forog, örvénylik.' A lágy 29