Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

IRTÁSOK, RÉTEK, KASZÁLÓK - A szénaállás, szénáskert

színre kiküldött esküdtek azt állapították meg, hogy a sáncolás módja kifogásolható, illetőleg a szénáskert legelőnek fenntartott részben készült, ezért kötelezték annak eltörlésére. 1802-ben egy másik tehén döglött bele „Húsz Dávid Szigeti Réttyének árkába". Az elöljáróság megállapította, hogy „Húsz Dávid nem most árkolta Réttyét, az világos, hanem 4. Esztendők előtt, de akár mikor árkolta légyen, nem inasoknak veszedelméért, hanem maga Jószágának mentségére, valamint mások is készítette, azért a panaszosnak bonificatiót nem ítélhetünk".

m A gerjeni úrbéri elkülönözés során a több helyen lévő szénakertcsoportok közül néhány az uradalomnak jutott határrészbe esett, ezért a kerteket felmérték és az azokban található gyümölcsfákért és sáncolásokért kártérítést fizettek a jobbágyoknak. A kártalanítási jegyzőkönyvben említett sövénykerítések és sáncolások hosszúságából világosan látható, hogy azok nem az egész irtáskertet, hanem csak a szénaállást kerítették. Átlagos hosszúságuk ugyanis csak 15—20 öl volt.

111 A szóhagyományból is rekonstruálható a szénakert formája. A megközelítőleg kerek dombocskát árok vette körül csaknem egészen, az árkon belül meredek földhányás volt. Egyik oldalon ölnyi széles bejáratot hagytak, melyet korláttal zárhattak el. Gerjenben a hagyomány szerint többen a fákra tették fel a szénát: „Levágták a fa tetejét (vagyis az alsó néhány sor ág felett elvágták a törzset), 3—4 rudat tettek az ágakra és onnan etettek". A füvet és a levágott takarmányt mindjárt a kaszálás után felrakták, ott száradt meg és így a széna zöld maradt, levele nem pergett le annyira, nem ázott el soha, járta a levegő". A levegős, halomban kiszáradó takarmány és széna nagyobb tápértékű volt, mint az, amelyik a napon száradt meg. Nemcsak az árvíz elől mentették így a takarmányt, hanem a szerte kóborló állatok szája elől is. Decsen a Dáron túli, ún. Csergállói kertekben, különösen annak alacsonyabban fekvő részén, a szénát magas tuskókra készített faemelvényre rakták fel. Ez is a vízjárás ellen és a széna jobb szellőzése miatt történt. Többnyire azonban a szénaállást, a kerek boglyát, vagy hosszúkás kazalt cölömp, palánk, vagy prostya kerítéssel, vagy korláttal kerítették és védték az állatok kártételétől. Ezt a helyet a feljegyzések és emlékezések gyakran nevezik egyszerűen kertnek, kerítésnek, szénáskértnek, szénakerítésnek, szénáskertecskének, kerítésbe foglalt szénának, szénázó helnek, széna boglyáknak való kerített-helynek. A szénáskert egyrészt szorosan kapcsolódott a réthez, annak legmagasabb részét, hát ját foglalva el, de a szénáskert az irtáskerttel, a veteményes kerttel is szorosan összefüggött. A szénáskert ugyanis, mivel ennél kis helyet kerítettek csak körül és ezt nem kellett rétszabadítás után sem megnyitaniok, mint a rétek kerítését, veteményes kertként is szolgált. Ezt feljegyzésekkel is igazolni tudjuk. 1763-ban olvassuk egy mohácsi tanácsülési jegyzőkönyvben, hogy „Harczi Máthé ... szénáskertet a consequenter veteményes kertet épített."

112 1804-ben Alsónyéken Csapó Péter jobbágy „erő hatalommal elvett Veteményes kertjének, melyet szénás kertnek tett Tiszttartó Ur visszaadását kéri".

113 Miután a szállások az erdőből a rétre kerültek, a szénáskert mellett találjuk az akókat, a fészereket, esetleg pajtákat és istállókat, az állatőrzők számára épített kunyhókkal, vagy házakkal együtt. 312