Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

AZ ERDŐK HASZONVÉTELE - Gyümölcsfák haszonvétele

ban már az uraság erdejének csonkítását jelentette, s ha előre erre engedélyt nem kértek, kegyetlenül megbüntették őket. Nem tartjuk véletlennek, hogy a gyümölcslopásról az első feljegyzést csak 1803-ban találjuk a decsi tanácsülési jegyzőkönyvben. Ez a bejegyzés sem a lopás ténye miatt történik, hanem az abból keletkezett verekedés miatt. „Bogár János fiát Héderi János fia a cseresznye fájok alatt találván a szűrét elvette. Bogár János tehát Héderi János fián rajta menvén megütötte, mely törvénytelen cselekedete és ütéséért Bogár János tartozik Héderi János fiának 1 forintot fizetni."

72 Egy gazdának az ártér különböző pontjain (erdőben, réten, szálláson), házi kertjében és a szőlőkben lehettek még termő gyümölcsfái. A pilisieknek, tudjuk, külön szilvásaik is voltak. Egy gazda nem egyszer 10—15 gyümölcsöskert felett rendelkezett. Az elkülönözés során az uradalom az erdők közti kerteket elvette, s azokat néhány esetben felmérve kárpótolta is. A határ a vízmentesítés után bekövetkezett átalakulásával az egykori állattartó szállások földművelő tanyákká alakultak át. A kis kertdaraboktól igyekeztek megszabadulni, vagy azokat összevonni, s a tanya mellé nagyobb gyümölcsöst telepíteni. Régi helynevek, melyek határozottan gyümölcsösökre utalnak: „Ótovány — az egy domb. Tele volt gyümölcsfával... a török szultán ott lakott onnan ment egy töltés valamikor a törökök idejébe Szekszárdra." Körtvélyes az előbbi szomszédságában (Őcsény, Pesty). Almás — egykori falu neve, puszta Őcsény határában. Gyümölcsös görönd (Őcsény) Szilvás — „hajdanta gyümölcsöskertek voltak ezen a helyen, arról neveztetik" (Őcsény, Pesty). „Szilvás domb, — hajdan szilvásokkal" (Alsónyék, Pesty). Báta. Túl a Sárvizén, az erdők és rétek határán, a Középsőnek nevezett részen volt a bátai szálláskerteknek és gyümölcsösöknek legnagyobb tömbje. A bátaiaknak ezen kívül még a következő gyümölcsöskertes határrészei voltak: a falutól dél-délkeletre, a Duna-széli árterületen, le a szekcsői határig a Böde, melyet közönségesen csak Bödei szilvásoknak, vagy csak Szilvásoknak neveztek. Az 1719-ben kelt könyörgő levélben is ezekről a Szilvásokról tesznek említést. A falutól északkeletre, a révhez vezető út mentén volt a Sziget és Faluhely, mely szintán gyümölcsöskertekből állt. Gyümölcsösök voltak még a Szekcsői szigeten, a Hat-szigeten és a Kis-szigeti szállások körül. Csak a gyümölcsöskertekben levő fák képeztek magántulajdont, de az ártéri erdő is tele volt gyümölcsfákkal, melyekről az szedett, aki akart. Ma úgy vélik, ez részben azzal magyarázható, hogy sokan a vadalanyt a helyszínen oltották be, s csak ha az oltás megfogant, ültették át a nemesített fát a kertjükbe. Az erdőben oltott vad fákról aztán megfeledkeztek, s azok felnőve termettek. ,,De voltak olyanok is Bátán, akik (az erdőben járván) csak úgy oltottak", vagyis átültetési szándék nélkül. Hasonlóra Mohácson találunk majd példát. A bátai beltelkeken, a víz és hegy közé szorult elnyúlt faluban kevés fának jutott hely. Szőlőkben is csak újabban találunk több gyümölcsfát, régen többnyire csak meggy nőtt sűrűn a mezsgyében. Szekcső és Mohács. „Lágy magú gyümölcs megyénkben csak kevés helyen díszlik, és ritkán sikerül. Nagyobb mennyiségben csak a mohácsi és dunaszekcsői szigeten termelik és a termés nagy részét Budapestre szállítják." — írja Baranya megyéről Várady monográfiája.

73 263