Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

AZ ÁRTÉRI HASZONVÉTELEK - Folyó- és állóvizek, nyílt víztükrök, mocsarak - Vízhaszonvétel és vízgazdálkodás - Halászat - Halászási módok és szerszámok

Az eddig bemutatott fogási módok és szerszámok az ártérben járó-kelő, portyázó emberek mozgékony, alkalomszerű halászatához kapcsolódtak; a múlt század végétől ezeket már orvhalászoknak tekintette a törvény. Összefoglalólag a sekély, elárasztott területek halászati módjainak nevezhetnénk, kivéve a dobóhálót, mert azt mély folyóvízben, a nyílt Dunán is eredményesen alkalmazzák. A nagyobb mozgatható „aktív halászati mód"-hoz kapcsolódó hálók már régen kikoptak az ártéri lakosság használatából, ma már csak a hivatásos, vagy engedélyes halászok kezén tűnnek fel. Régebben azonban a nagyobb ártéri tavakban parasztok is használták. Csalog József említi az őcsényi tanácsülési jegyzőkönyvekből a gyalmos halászatot. „Az őszi generális halászat lebonyolításáról külön, hivatásos ,hálász seregek' gondoskodnak. Szerszámuk a gyúlom volt, melyhez a hálót Valentin Musspacher tolnai fisertől vették", — írja.

163 Azt hiszem, hogy nem beszélhetünk ennyi hivatásos halászról akkor öcsényben. A halász-seregek tagjait még nem tekinthetjük azoknak, ezekről később a munkaszervezet kapcsán szólok. Itt csak annyit jegyzek meg, hogy a hatlábzsereg a gyalom kezeléséhez szükséges létszámú társaságot jelenthetett. Bogyiszlón pl. tíz halászsereg működött 1751-ben, ugyanakkor amikor a Nagy Duna tolnai és komáromi árendás halászmesterek kezén volt és a falu alatti Holt Dunán sem halászhatott a község. Ezek a halászseregek tehát az ártéri tavak lehalászására társultak. Az egykori írásbeli feljegyzéseken kívül szinte semmit sem tudunk róluk. A gyalom nagyságát sem ismerjük. Nyilván alkalmazkodott a tavak méretéhez. A gyalom, közepén zsákos, kátás, száz méternél is nagyobb kerítőháló, kifejezetten álló-, vagy lassú mozgású vizek legfejlettebb fogószerszáma. A Balatonon 600 méteresek is voltak. Igen régi okiratok is emlegetik a gyalmos tavat, vagy gyalmolót.

164 A régi gyalomhoz némileg hasonló a tavak halászásához való zsákosháló. Hosszabb-rövidebb húzóháló, melynek közepébe karikára szerelt, egy vörsökös, varsaszerű hálózsákot varrtak ,,. .. leginkább orvhalászos módon ment ez a fajta halászás, loppal. Hogy hát nehogy visszamenjen az a hal, hanem szoruljon a zsákba, hogyha partra húzzuk, ha jön az erdész, vagy valami, hát hamarjában egy helen, a zsákban meg tudjuk fogni" (Decs). Kishalászok, paraszthalászok igen régi és Paks alatt általános szerszáma a csontos kece. Sólymos részletesen leírja. V-alakú fa kecerámából és az arra szerelt tükrös szerkezetű hálóból áll. (Tükrös, vagyis két hálóból áll, amit egymásra tesznek, az egyik nagyszemű, a másik pedig sűrű. A nagyszemű a tükör, a kisszemű a léhés.) A rámára két téglát kötnek súlynak, az inon pedig 9 lólábszárcsont van. A hálót úgy kötik fel, hogy zsákot képezzen, mikor hosszú kötél segítségével a kecerámát a fenéken húzzák. „A vége olyan mint a túrószacskó" (Gerjen). A lócsontok minden mélyedésbe beesnek, felvazarják a halakat, akik beleszaladnak a zsákszerű hálóba.

165 A halak kizavarására kötélre kötött követ is használnak (Decs). Hasonló szerszám a nyitott kece, vagy borona. Ennek a rámája nem fából, hanem egy U-alakban hajlított vastagabb vesszőből van. A két típus együtt fordul elő. A csontos kecét is boronának nevezik, pl. Gerjenben és Decsen is sokan használják ma is. Az 1695-ös Urbárium et Conscriptio szerint Ságod és Sükkösd falvakhoz tartozó halászóvizekben Karatsoviczán, Orvén fokon, Korpády Fokon, Hajdú Fokon és Fejér Vajason gére, vagy gérc (?) nevű halász szerszámmal halásznak. A szó talán Herman-gyűjtötte, bajai görehálóval azonos szerszámot jelenti, mely viszont a szegedi gyér-hálóval lehet azonos. Ez pedig Hermán leírása szerint olyasféle zsákszerű háló, mint a csontos kece, de nincsen fa rámája, ha204