Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Báta

paraszti mezőgazdaságot űztek. Nemcsak a helybéli, hanem a pilisi és alsó­nyéki magyaroktól is sok földet vásároltak fel. Bátaszék határából csak mintegy 1300 holdnyi Fűzfás legelő, és Öreg­Rákos volt ártérben. Mindkettőt napjainkig csak legelőként használták. Alsó­nyék és Báta foglalta el a várostól a Dunáig terjedő mélyebb területek, erdő­ségek és nádasok nagyobb részét. A XVII. és XVIII. században még a báta­széki magyarok használták a később Bátához és Alsónyékhez került erdősége­ket, s ezért a kákonyiakkal, illetőleg az érseki uradalommal is összeütközésbe kerültek. Később, mivel Bátaszéknek rétjei nem voltak, főként a németek az alsónyéki, pilisi és bátai határban árendáltak, majd vettek is kaszálókat. Báta A Sárvíz régi torkolata alatt a Dunát itt újra elérő dombperemhez szo­rítva áll a Sárköz legdélibb és legnagyobb múltú települése. 1093-ban Szent László király alapított itt bencés apátságot, állítólag a környékben élő bese­nyők megtérítésére, de működéséről keveset tudunk. A XIII. század végén az apátság királyi kegyuraság helyett magánkegyúr alá került s a XIV. század­ban különösen a Becsei családdal vívott súlyos birtokpereiről maradtak fenn szép számmal oklevelek. 1512-ben Perényi Imre nádor Báta kegyura. Dózsa György felkelésében az alföldi városok polgáraival együtt vesznek részt a bá­taiak is. Baja után Bátától követelnek legtöbb kártérítést a parasztsereg el­követett hatalmaskodásai miatt. A monostor a középkor folyamán híres búcsú­járó hely volt, ahol templomában a Szent Vér ereklyét őrizték. Várdai Pál esztergomi érsek szerint a mohácsi ütközet előtt 200 ház volt Bátán, de az ütközet után igen megnövekedett a lélekszáma. A környékről ugyanis igen sokan menekültek oda a kóborló török csapatok elől. A törökök 1529-ben éget­ték fel először, 1539-ben pedig véglegesen elpusztították. Korabeli források úgy tudják, hogy ekkor 10 000 embert hurcoltak onnan rabságba. Nem valószínű, hogy Báta ekkora város lett volna abban az időben. Feltételezhetően vala­melyik búcsújáró ünnepen történt a kegyhely megrohanása, amikor a város­ban sok zarándok tartózkodott. 189 A monostor helyét a Klastrom-hegy elneve­zés őrizte meg, ahol az 1800-as évek elején még fennálló falak is láthatók vol­tak. „28 évvel ezelőtt még állt a kéttornyú templom fala, az uraság döntötte le és rév- és hajduházat rakott a kövekből" — írták Egyed Antal kérdőívére. A bátai Kétágú völgyről Pesty helyneveinél azt olvassuk; „jelenleg temető, nevét a hegy alatt állott két tornyú templomból vette". Ez nem azonos a mo­nostor templomával. A középkori kétágú templom emlékével magam is talál­koztam: „Rigóvár — onnan ágyúzták le a törökök a templomot, mikor le­ágyuzták akkor látták, akkor nézték meg, hogy nem szabad volt azt... micso­da gyönyörűséges, elágyuzni". Egy másik bátai néphagyomány szerint (való­színű litterátus eredetű) Lajos királyt Bátán, illetőleg szemben a Szigeten levő Angyalok egyházában még a mohácsi csata előtt megölték, de halálát eltitkol­ták és lóra kötözve vitték le a csatatérre. Mások úgy tudják Bátán, hogy a Vakszerben volt a kétágú templom, Csóka felett az Alszegben, ahol a régi falu volt. A monostornál végzett ása­tások és művészettörténeti vizsgálatok során egyaránt arra a megállapításra jutottak, hogy a „Szent László kori és az ásatások során előkerült 15. századi templom nem feküdt ugyanazon a helyen". 190 126

Next

/
Oldalképek
Tartalom