Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)
A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Bogyiszló
istványi ülésen — a nép monda szerint itt falvat lenni említ és hogy itt tartattak hajdant üléseket. A Malom fok azért neveztetik Malomfoknak, mert hajdan a Szentistványi falubeliek malmaik itt forogtak." — Olvassuk Pesty Frigyes névgyűjteményében. Nem tudjuk már azonosítani annak a falunak a nevét, melyről ugyancsak itt azt jegyezték fel, hogy ,,Kis ülés — ezen egy templom földben levő romjai találhatók" és „itt van egy Faluhelynek nevezhető domb, mely a hajdan itt fent állott faluról neveztetik, itt szántás közben nem ollykor fordít fel eke cserepeket, tégla darabokat, és fordított már fel több darab apró régi pénzeket is .. " Nemcsak Bel- és Külbogyiszló egykori határán találunk elpusztult falvak nyomára. A két Bogyiszló tágabb vidékén és szomszédságában igen sok falu tűnt el a XVII. század végére és a XVIII. század elejére. Külbogyiszlóval határos Garab, Kálli (Kál), Orosz, Hild emlékét uradalmi puszták nevei őrizték meg. Nemesnádudvar, Hajós, Dusnok és Miske is lakatlan volt 1690-ben az összeírás szerint. Ezekre a helyekre később hozott német, délszláv és magyar telepeseket a kalocsai érseki uradalom. Joggal tételezhetjük fel tehát azt, hogy az elpusztult nagy környék egykori magyar népének maradványai Bogyiszlóra húzódtak a válságos időkben, a Tolna városi református magyarokhoz és a távolabbi Tolna megye számos magyar családjához hasonlóan. Bogyiszló még sokkal nagyobb táj magyarságának volt menedéke, mint volt Madocsa a maga környékében, ebben is vidékünkön a Sárközhöz volt hasonló. Szerepe összevethető távolabbi és nagyobb alföldi városokéval, Cegléddel, Kecskeméttel és Debrecennel is. Mint Debrecen nagy kiterjedésű határa, Külbogyiszló határa is a városba, ill. Bogyiszló védett mocsári szigetére menekült falvak határából alakult ki és a pusztává lett falvak egykori földjét, mint bogyiszlóiak, tovább használták. Erre az összeköltözésre legfontosabb bizonyíték maga a nagy kiterjedésű külbogyiszlói határ. „A régi külbogyiszlói határ benyúlt Nemesnádudvar mellett... Nemesnádudvaron és a hajósi országúttól még 3 km-re is túl, Hűden felül... és Borotával volt határos. Hilden a kutat még a bogyiszlói bíró csináltatta és ma, is Bogyiszlói Kútnak hívják ... Mikortól Külbogyiszló — nem tudom. Azt hallottam, hogy hét községnek mécsvilága összelátszott este (ott). De kis községek voltak és nagyon régen lehetett. Elpusztultak azóta. Van (például) Falusziget — ott is falunak kellett valamikor lennie. Régen voltak háborúk és akkor pusztultak el." A kalocsai érsekség birtokai még tovább lenyúltak, így Borota is az övé volt, mely már a tatárjárásban elpusztult és később a Becseiek kezére került, 97 Bogyiszló ugyanis a kalocsai érseki uradalom része volt. Külbogyiszló határa csak keskeny nyelvvel függött össze valamikor a belbogyiszlóival, legalábbis a hagyomány szerint, erre más bizonyítékaink nincsenek. A legöregebb bogyiszlóiak is már így beszélnek az egykori kijárásról: „A bogyiszlói hoAár a Duna toroknál (vagyis ahol 1853-ban ásott átvágás elérte a régi medret), ment keresztül a Dunán. Keskeny volt úgy hallottam, mert én már fajszi és dusnoki határon át mentem. A fajszi kerteken keresztül kellett menni Külbogyiszlóra." Inkább azt hisszük, hogy nem volt összefüggő a határ, de a szokásjog átjárást biztosíthatott nekik a fajszi kertek között s ezt s később odatelepült dusnokiaknak is el kellett ismerniük. A belbogyiszlói 15 000 holdnyi határban a múlt század közepéig egyáltalán nem voltak szántóföldek. A határ víz járta szintjéből csak kisebb hátak, göröndök emelkedtek ki. Ezeken voltak egykor az említett települések is. Ezeken az emelkedéseken voltak a bogyiszlóiak kertjei és szállásai. A többi „rét, bokros sűrűség, nádas, legelő és erdő volt". Ezért menekülhettek ide a 91
