Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Fadd

de nem számították bele azt a 288 hold régi irtáskertet, amit szintén a jobbágyok kezén hagytak. így a volt telkes jobbágyok átlag fertályos gazdaként kerültek ki a perből, a zsellérek azonban többet vesztettek. Gerjenben is közbirtokos földesurak voltak, akik a rendezés után néhány száz holdas parcellában kapták meg részüket a határ másik felén. Ezek a középbirtokok azonban nem kerültek paraszti kézre 1945 előtt, amint azt Madocsán láttuk. Gerjen elhelyezkedése, határának adottságai, jellegzetes ártéri falura mutatnak, melynek gazdálkodásában, életformájában az ártér adta lehetőségek és feltételek a századfordulóig nagy súlyt kaptak. Fadd Valószínű azonos a Patodi és később Fatodi néven emlegetett hellyel, a Veszprém völgyi apátság görög nyelvű s a Tihanyi apátság alapítólevelében és jószágösszeírásában. 1419-ben, majd 1479-ben oppidumként, tehát némi kiváltsággal rendelkező mezővárosként emlegetik. 1545-ben 49 házas után szednek a törökök fejadót. 1557-ben Faddnak három városrésze volt, összesen 112 házzal, 1572-ben már 1900 ház adózott, mikor még a közeli Hencse puszta is lakott volt 60 családdal. 1610-ben egy magyar adománylevél már lakatlanként tünteti fel, azonban ennek aligha hihetünk, mert még 1680-ban is említenek faddi embert. A XVIII. században több nemes család kapja adományba. 1696. évi országos dicalis összeírásban nem szerepel a lakott helyek közt, de Blagotta újpalánki provizor és hamincados már 9 telkes jobbágy nevét és vagyonát jegyezte fel. A falu gazdálkodásáról a következőket írta: „150 hold szántó, rét nagyon rossz, alig tíz szekér szénát terem, sem halászóvíz, sem malomhely. A Duna mellett 20 hold erdő. A Duna mellett van egy ág 60—70 forint halászati hasznot ad, ha nem nagy a víz... A török császár minden háztól 4, 5, 6 forintot kapott a (szekszárdi) bég 1 forint 50 dénárt és a tizedet vette, ezenkívül egy oka zsírt és minden pá,r juhtól egy bárányt. A gergyeniek is élik a határt és a szokásos tizedet adják .. ."

77 1702-ben ugyan ő 26 kálvinista magyar családot említ és 1703-ban 24 jobbágy nevét jegyzi fel, s hozzáteszi, hogy a török időkben 12 ház volt Faddon. Bartal Aurél a faluról írt monográfiájában úgy véli, hogy a török után az első telepesek a Tolnáról elűzött református magyarok voltak, akik a Rákóczi-szabadságharc idején ismét eltűntek innen, mert 1715-ben csak 18 családot írtak össze Faddon. Az 1720-ban számbavettek nagy része már új telepesként szerepelt, tehát a lakosság tovább cserélődött. 1730 és 50 körül Faddra nagy számban jönnek katolikusok, köztük szlovákok is, csakhamar túlsúlyra tesznek szert a reformátusokkal szemben. 1767-ben már 208 családot írnak össze Faddon. (Bartal túloz, mikor azt írja a katolikusokról, hogy azok főleg tótok voltak, mert a 208, 1767-ben feljegyzett családnév közül csak 21 szláv hangzású van.) 1848-ban 4131, 1852-ben 4327 lélekből állt lakossága.

78 1864-ben Pesty Frigyes kérdéseire készült összeírásban azt olvashatjuk, hogy abban az időben még az a hagyomány élt Faddon, hogy a régi falu a Partson nevű dűlőben volt. Tanúságos az, amit Fadd elnevezéséről írtak: „A név eredetéről semmi bizonyosat nem lehet tudni, hacsak abból nem lehet rá következtetni, hogy hajdan rengeteg erdőséggel volt környezve és rajtaütés alkalmával a nép mindent elhagyva a rengetegbe menekült. — Fádat hagyd ott — ily féle közmondás némi változatossággal ma is fennáll: »Faddot kapkodd vagy Faddot hagyd el«". 85