Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Gerjen

séges, hogy nem Rákóczi katonáira, hanem a török ellen harcoló haramiák emlékezetét őrizte meg az a hagyomány is, melyet Pesty Frigyes és Egyed Antal kérdéseire jegyeztek le 1864-ben, illetőleg 1829-ben. Pesti hely névgyűjteményében Várad magyarázatául a következőket olvassuk: — „hajdan gyümölcsös és káposztás kertek, jelenleg káposztás kerteknek használtatik. Ezen a helyen tanyáztak a kurucok sátrak alatt, míg az ellenségtől a környék kitisztíttatott és ezekből alakult Gerjen közönsége — innen jártak ki portyázni és a villangós időkben élelmet beszerezni." Egyed Antal kérdőívén, miután a feleletet adó röviden említi, hogy Gerjen az erdőségek és mocsarak közt feküdt, így folytatja: „de tsak ugyan még sem maradtak a nélkül, hogy szerencsétlen történeteket is ne tapasztalttak volnak, nevezetesen a Török igája alatt jó darabig szenvedtek valamint a Kurutz által is lakhelyekben háborgattatván sok az elöl túl a Dunára vette magát. A Kuruc Nemzetből mint e Hagyomány szeréntt tudni lehet, Hatan itt meg is telepedtek, kiktől származott famíliák most e jelen való időkben is meg vágynak." Vettlevárad területét, Gerjen úrbéri elkülönözését előkészítő térképéből, külön is kinagyították, mert olyan sűrűn volt apró parcellákra osztva. A kis dombon 206 kis telkecske volt, ugyanakkor 170 volt a telkes jobbágyok száma és 58 a házas zselléreké. Valószínű vízmentes állatmenedékhelyként is szolgált, s a jól tárgyázott földet kis gyümölcsös- és káposztáskertekként is hasznosították. Hasonló váradokra utal még a közeli Várszegi Duna és a Bóvári Dunaág neve. Talán Buvári, tehát elrejtett, elbujtatott Várad? Párhuzamként említhetjük Decs határából a Buvat, vagy Buvati erdőt, melynek Pais Dezső adta ilyen értelmű etimológiáját.

66 Bovár 1690-ben elhagyott helyként szerepelt, tehát azelőtt lakott volt. A kataszteri térképen külön számmal jelölt, kisebb emelkedések az ártérben sok esetben ma már nevük veszett váradokra utalnak. Gerjen falut és határát három oldalról a Duna vette körül, mivel a falutól délre a folyam éles kanyarral teljesen megfordult nyugatra, illetve északnyugat felé. Ezt a Várszegi Dunakanyart vágták át 1829-ben. Az északi holtág, a Bovári Holt Duna a déli a Várszegi Duna nevet kapta. A település helye a mostanitól valamivel nyugatabbra esett. József császárkori térképen még látható az Öfalu, s az, hogy ez több egymáshoz közel fekvő görönd magaslatán szorongó házak kisebb-nagyobb csoportjából állt. 1829-ben így jellemezték ezt a falut: „Egy kevéssé dombos a fekvése, az egész falutájt víz környékezi, nem annyira hosszában, mint kiterülve vágynak a házak, melyek két utcából állnak és rendetlenül sűrűen összeépítettek" ,

G1 Az Ófalu dombja és a nem messze tőle lévő Régi temető dombja is „töltelék". „Régi temetőnél is falu volt. Törökök laktak benne, azok kezdték azt a temetőt ott. Ugy hordták össze a dombot. Az Öfalu dombját is úgy hordták össze teknyőben."

68 Wallner Ernő mintegy évtizedekkel ezelőtt még azt a hagyományt is feljegyezte, hogy a „régi Gerjen utcái zeg-zugos szűk sikátorok voltak, ahol a kocsi alig tudott megfordulni. A csónak fontos közlekedési eszköz volt. A külön fekvő házcsoportokat, de néha messzebbről az egész falut is csak csónakon lehetett megközelíteni..." Hofer Tamás az Ófaluról a következőt jegyezte fel: „Csak akkorka házak voltak, hogyha a szomszéd éjjel vagy este kiment pisálni a konyhaküszöbre, a szomszéd falára pisált... Mikor bement a gazda kocsival, kifogta a lovakat, a kocsi elejét be kellett húzni a konyhába... Ófaluban csónakon jártak át a szomszédsághoz. El akart menni este beszélgetni, csónakon ment. A trágyát nem tudták elszállítani, beleforgatták a vízbe. Azért olyan kövér a mellyéke, az mind gané. Akkor (mikor áttelepültek) az Ófalu dombját beültették szőlővel. Mintha kék 82