Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Kömlőd

hadászati jelentőségét az őskortól kezdve. A rómaiak a Sánc hegyre építették fel Lusonium nevű táborukat s ez beleesett a későbbi, középkorban igen jelentős buda—eszéki hadiútba. Kemled néven szerepel a falu először a madocsai, feltehetően hamisított oklevélben. 1266-ban IV. Béla ítélkezett Kumleud-ön. Fontos átkelőhely is lehetett itt a Dunán, mert itt a folyam közvetlenül a magas partot érte, mint feljebb Dunaföldváron és alább Pakson, Bátán és Szekcsőn. Éppen ezért 1468-ban már vásáros hely vagy mezőváros volt. Tomory Pál és Török Bálint itt, Kellőd-nél keltek át a Dunán, hogy a Mohácsra igyekvő sereghez csatlakozzanak. Kömlődöt a török valószínű már 1526-ban felpörkölte. 1630-ban Kérrel együtt következőképp írták össze a földvári apátsághoz tartozó javak felsorolásánál: „Az apátsághoz tartozik Kömlőd falu is, melyet rácok laknak, akik, hogy engedelmesek maradjanak, az ajándékokon kívül mindössze évi 6 magyar forintot fizetnek". Schilling Roger Dunakömlődről és Kérről írt monográfiájában úgy véli, hogy ez az adat Kanacsra vonatkozhatott, ami kissé északabbra feküdt Kömlődtől. Kömlőd ugyanis később nem szerepel lakott helyként a török defterekben, és 1689-ben is mint lakatlan helyet említik. Rákóczi Ferenc fejedelem személyesen jelölte ki átkelőhelyéül az Imsósi Dunakanyart a kömlődi sánc alatt. A Duna itt elkeskenyedett és hurkot képezett. 1705 tavaszán Vak Bottyán tábornok meg is építi a hidat és védelmére a bal parton, az ún. Imsósi sáncot. A jobb parton is hídfősáncot emelt és fent a Sánc hegyen építette meg főerődjét. Innen kísérli meg Földvár bevételét először, sikertelenül. Ezután a környék lakosságának munkájával felépített sáncrendszert a labancok elfoglalják, de nemsokára újra kuruckézre kerül. A Sáncot 1706 nyarán az oda bemenekült néppel együtt Hellepront kuruc ezredes védi a túlnyomó császári sereggel szemben, mely zsoldosokból és rácokból áll. Mikor látja, hogy nem tudja tovább tartani, darabontjaival éjjel titkon kivonul belőle. Másnap a császáriak beveszik a védtelen sáncokat és az odamenekülteket, asszonyokat és gyermekeket sem kímélve lemészárolják. Ekkor pusztul el a környékbeli török időket is átvészelt magyar lakosság nagy része, azok akik nem az ártér erdeibe menekültek.

47 1715. és 1720-ban a földváriak bérlik Kömlődöt és itt legel gulyájuk és ménesük. Mint az periratokból is kiderül, a száraz, dombos, bokros legelőket a madocsaiak is használták, ami ellen a földváriak tiltakoztak. 1770-ben kétharmad részét a földváriak, egyharmad részét a bölcskeiek és egy kis részét a paksiak bérlik. 1782—1784. között Kömlődön két házcsoportot tüntet fel a Neu-féle térkép. Lakottságát megerősíti az 1776-os földvári canonica visitatio is, mely 25 kömlődi családról tesz említést. A József császárkori térkép két falut, Nagy és Kis Kömlődöt említ a ma hosszan elnyúlt falu déli, ül. északi végén. A Nagy Duna ekkor még közvetlenül a falu alatt folyt el, innen Kormód felé húzódó erdőséget is találunk bejelölve. 1785-ben közvetlenül a szervezett telepítés megkezdése előtt is 19 családot említenek Kömlődön. Ezek közül tizet név szerint is feljegyeztek, öt ezek közül magyar, a többi német. Foglalkozás szerint 2 molnár, 3 juhász, 1 kocsmáros, 1 csordás az uradalom gulyájával és 1 csősz. Ezek őrizték meg Kömlőd régi magyar határneveit a térképezők számára. Ebben az esztendőben a határt részletesen felmérték, melyhez ekkor egy sziget is tartozott. Ezt azonban vízborítottsága miatt a mérnök nem járhatta be. Ez a sziget és a keskeny part menti sáv az csak, ami Kömlődnek az ártérből jutott. Először 14 német iparoscsalád érkezik ide, akik egységes terv szerint felépítik a házakat, melyekben 153 családot helyez78