Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Madocsa

ujj Osztályt tenni: következésképpen a marha számot is vagyis pascuum helyet urbárium szerént regulázni, mindezektül pedig a minemű föld ell marad, földesúri Jussára tartani. Ezen földmérésre pedig Geometrát deliferation (?) rendeltetni kíván". A mérnök még abban az esztendőben munkához is látott és egy hónap múlva már kivilágosodott, hogy a felmérés nem úgy folyik, mint azt a jobbágyok eleinte elképzelték. A madocsaiak szerencsétlenségére éppen száraz esztendők jártak: „Anno 1790. A nagy Szárazságban az egész Külső Nádas Réttség annyira el volt égetve, hogy 1792-dikben szömörtsü vagy Gutsma Gombát ugyan bámulásra méltó bőséggel lehetett szedni, akiknek rea idejük volt. . "

m A mérnök úgy mérte fel a szántókat és kaszálókat, ahogy azt éppen használatban találta. így a földesurak által elfoglalt részeket a földesurak nevére írta fel. De nem mérte fel az erdei irtásokat és gyümölcsösöket, pedig azok nagy értéket képviseltek az ártéri gazdálkodásban. A mérés tehát a gyümölcsösök kivételével az akkorig tett kaszálófoglalásokat, irtásokat szentesítette, melyről így szól az emlékezet: „A madocsai határ mind nád, örgyeg ~volt, csak halásztak benne. Öregapám mesélte, hogy egyszer mondták, hogy tisztítani kell a földeket. Ki mit tisztít, örökje lesz. Akkor csak Bölcske felé volt szántó. Öregapám apja is azt mondta nem kell ám tisztítani, csak egy fertályt, később váltottak aztán még hozzá." Érthető, hogy a legkedvezőbb, legmagasabb szintű és már elfoglalt helyekhez a jobbágyok nem igyekeztek nagyobb, mélyen fekvő részeket hozzáméretni, mert ezeket felmérés nélkül kedvező esztendőkben úgy is használhatták, de abban is reménykedtek, hogy jobbat is kaphatnak, ha a birtokukban lévő kaszáló nagysága nem éri el az urbáriumban előírtat. A mérés és az azzal egybekötött tagosítás nagy csalódást keltett. A madocsaiak sérelmeiket a következőkben foglalták össze. „1. Míg a mérés el nem kezdődött, azon istáltunk volt Méltóságos és Tekintetes Földes Urainkat, hogy mérettessék meg minden lakosnak, minden birtokában lévője, mellyek irtásföldeink voltak, hogy így osztán mind Tiszt(elt) Uraságaink adója, mind contributio nevelkedjen, m,ellyre Tiszt. Uraságaink nem hajlottak. — (Vagyis ők annakidején azt remélték, hogy mindent felmérnek és a nevükre írnak, de az erdők közt lévő irtásréteket és gyümölcsösöket — mint említettem — a mérnök nem mérte fel, tehát ezektől megfosztották a lakosokat. A. B.) 2. Arra is kérték Tiszt. Umságainkat kérdezzék meg Jobbágyaikat, ki-ki mennyit akar válalni az az hány fertájt erre nem feleltek Tiszt. Uraságaink, hanem mindenik Uraság a maga jobbágyai közül a kinek akart fertájt adni, adott, másokat az nélkül hagyván kik is voltak az előtt sessiosok circiter 50. Lakosok. Lett volna pedig még mind Szántó Föld, mind Kaszálló rét, de azok Tiszt. Uraságok számára meghagyattak, az ki nem osztott szántóföldek is csak két calcaturákban vágynak, holott háromba illett volna mint más helyeken. 3. Megvallotta nálunk dolgozó Insenér Ur a Szántó Földek kiosztássá után, hogy azok mind heányosak, de mellyeket majd a rétekből bonificálja(;) ezen árvízjárta, s lakta rétekből miként bonificálta azokat? nem tapasztaltuk, hozzá nem állhatunk, mert jó szántóföldet vizes kaszálóval bonificálni nem lehet. 4. A ki osztott tüskés és tőkés szántó Földek irtására Tiszt. Uraságaink a mely bonoficatiot ígértek, tudniillik, hogy a két calcaturától egy-egy esztendőben dézmát el fognak engedni. Mi arra nem állhattunk, mert az irtani való sok és terhes. Kérjük azért a Tekintetes Nemes Deputatiot mélly alázatosan hogy 69