Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Bölcske

A falu keleti határát képező Öreg-Sziget teljes egészében erdő volt, melyre a közbirtokos földesurak korán rátehették a kezüket: „Hét úr szigete volt a Jegenyés . . . erdő volt, 200—300 éves vadalmák voltak benne. Gyerekkoromban 1890 körül a Hanzéli uraság kezdte vágatni a fát, 200 hold erdeje volt, azt felparcellázta. 1902-ben az egész szigetet felparcellázták és a zsellérek vettek elsősorban belőle. A sziget egy részén, a dombokon, szántani is lehetett." Volt azonban a bölcskeieknek régi ártéri birtoka, melyet irtáskertekhez hasonlóan, emberemlékezet óta kizárólagosan használtak. Ez a magas partszakadék és a Duna folyása között lévő keskeny árteres csík, a Kunré (Kunrév, a Kéményes szigettel szemben), a Vörösgyür és Kismalát nevű részek. Ezek nagyobbrészt szilvások és almások voltak és méheket tartottak bennük. Ez a keskeny sáv korábban szélesebb lehetett, de a Duna árja a folyamszabályozások folytán nagy részét elmosta. A Kismaláttal szemben, egy Duna-ágon túl volt a Malát sziget, mely szintén a közbirtokos uraké volt. Ahogy a partoldalt a víz elmosta, úgy építette a Malát sziget oldalát nyugat felé. A Maiáthoz épített új zátonyt a bölcskeiek maguknak perelték azon a jogon, hogy annak területe, az emberemlékezet óta használt, fent említett parti gyümölcsös helyén van már. A földesurak azzal érveltek, hogy a Dunán épülő szigetekhez csak a földbirtokosoknak van joguk. (Lásd dunaföldvári pert.) A húsz évig tartó pert mégis a falu nyerte meg, mert a Tripartitum nem ismeri el azt, hogy a folyóvizek változásával a birtokjog — ebben az esetben a használati jog — elvitatható lehetne. A megnyert szigetrészt a lakosok felosztották és fűzfával ültették be. Ez idő tájt a Jegenyés sziget nyugati oldalához is zátonyt kezdett építeni a víz. A hagyomány szerint a sikeres peren felbátorodott bölcskeiek ezt is elperelték volna: „Hét úr szigete volt a sziget, a Kis Dunán a víz zátonyt csinált mellette. Amit a Duna csinált, azt az urak elfoglalták. Csak az uraknak volt foglalási joga, parasztoknak nem. A Kis-Duna zátonyt csinált, egy paraszt ember azt mondta: — ha az uraknak szabad, akkor nekem is. Beültette fával. Bika Móric volt az, azért Bika, mert az apját a bika ölte meg. — Az a sziget az uraké, ez meg a mienk, — mondta. Akkor a többiek is bátorságot vettek, egyik is, másik is ültetett fákat. Az urak azt mondták, hogy az övék. Fogadtak egy Csolnoki nevű ügyvédet, nem mertek maguk menni, ügyvédet fogadtak. Kikocsizott az ügyvéd a Jegenyésbe, megállt. — Ki itt az első? — Bika Marci. — Bika Marci fogott egy hosszú nyelű baltát és odaállt a földje végibe. Odament az ügyvéd. — Ki vagy te? — Bika, de ki vagy te, úgy hallottam, te vagy a Csolnoki Imre ügyvéd? Ha el nem mész innét, a hosszinyelü baltával szétvágom a fejedet! — Az ügyvéd felugrott a kocsira és nem jött többet. A faluban akkor egy Jagica nevű volt a főjegyző, ahhoz ment el, hogy kicsoda ez a Bika, milyen ember. Azt mondta a jegyző: — Nem bolond, nem lehet elvitetni, békés, csendes ember, de nem ajánlom, hogy fölbosszantsák! — Bika Marci erősnek, hatalmasnak érezte magát. Akkor a másik paraszt is ültette, a harmadik is. Olyan volt akkor a zátony, mint az ezüst homok. Mikor iskolás lettem, már gunhyók is voltak benne és malacok." A két bölcskei szigetrész sajátos paraszti birtok, — helyesebben használati joga —, e terület ártéri helyzetével fügött össze. A bölcskei határban már sokkal nagyobb ártéri felületeket találunk, mint Dunaföldváron, de a paraszti lakosság életformáját, gazdálkodásának irányát ezek a területek csak rövid ideig és a XVIII. században egyre csökkenő mértékben határozták meg és 60