Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Bölcske

Az árterületnek ez a sajátos és vitatható jogi helyzete ebben a formában itt is felbukkan Dunaföldvár elenyészően kicsi, szigeti árterületének sorsában. Területe ugyanis csak 144, más adatok szerint 240 katasztrális hold volt. A sziget haszonvételének részleteiről a gyümölcsösökről szóló fejezetben szólunk. Bölcske Bölcske helyzetét átmenetinek is nevezhetjük, az ártéri és Duna-parti települések közt, nemcsak azért, mert a falu félig az ármentes dombperemen, félig pedig már az alacsonyabban fekvő, ún. Madocsai öblözeten, az ártéren fekszik, hanem azért is, mert határának egy része az itt dél felé kiszélesedő ártérben volt. Első említése 1429-ből való. Török időkben Kispaks néven is szerepelt és hosszú időn át az egyik legnagyobb adózó falu ezen a környéken. 1572-ben 153 ház után adózott, de 1628—29-ben már csak 33 adózó háza volt.

22 A XVII. században Bölcske határának nyugati felén a dombok völgyeiben megtelepedtek a rácok. „Kis és Nagy Les völgy és Hideg aszaló .. . ezek völgyek oldalain most is láttatnak azon földalatti lakok helye, melyet a ráczok Rákóczy, Thököly és Bethlen forradalmak alatt laktak." (Pesty). (Nyilván már előbb ott laktak, de ebben az időben tűntek el innen. A. B.) Az 1728-as megyei összeírás szerint 40 ősi, röghözkötött jobbágycsalád (hereditarii) mellett 18 szabadköltözésű jobbágy, 11 zsellér, 19 önállósult fiú élt, összesen 88 háztartásban. Ezek a szabadosok és zsellérek az északi Duna menti megyékből költöztek le és növelték a lakosság számát. 1753-ban, a betelepülések folytán, Bölcske újra a járás legnagyobb faluja 330 háztartással. Bölcskén tehát a lakosság egy része átvészelte a török időket és az azt követő hadjáratokat, de valószínű nem helyben, hanem a szomszédos Madocsán. Megerősíti ezt a néphagyomány is, melyet Madocsán az egyház könyveibe is feljegyeztek. A Bölcskére való nagy beköltözések miatt a szomszédos madocsaiak ezt a falut már nem tartják törzsökös magyarnak. Néhány család megőrizte származásának, idekerülésének hagyományát. Öreg Varga József úgy hallotta a családi hagyományból, hogy: „1630-ban (valószínű 1730-ban) 14 ház volt Bölcskén és 35 putri. A 36-ikat öregapám csinálta. Segítettek neki a többiek. Egy nap alatt elkészült. Tatatárkányból jött. Madocsán akkor 200 ház volt. Az ősi ház (amit a putri után építettek az ősök) a mestergerenda jegyzése szerint 1792-ben készült, padlása, malomdeszkából van és iszkábákkal van összefogatva." 1762-ben még állt a régi középkori bölcskei templom, melyet a főként betelepülőkből és leszármazottaikból álló katolikus lakosság magának követelt a reformátusoktól. Ekkor még láthatók benne az Üdvözítőt és Máriát ábrázoló régi festmények is.

23 1829-ben 3917, 1851-ben 3652, 1869-ben 4577 lakosa volt.

24 A település keleten a ma már füzesekkel benőtt holtmederig nyúlt, ide a Fecskevárosba telepedtek le a szegényebbek, akik megélhetésüket a Dunán és az ártereken szerezték meg: hajósok, halászok, kosárfonók stb. Beljebb nyugatra és délre helyezkedett el a parasztfalu, mely máig is megőrizte halmazos elrendezésének nyomait. Utjai a földek és a nyugatra eső szállások és szántók felé tölcsérszerűen szélesedtek ki. Bölcske határához a XIX. század első felében a madocsai határt körülölelő Hüllő területét is hozzácsatolták, úgy hogy Madocsának csak rövid Dunapart szakasza volt. így a bölcskei határ Madocsát nyugatról elkerülve lenyúlt 58