Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)
A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Dunaföldvár
szerű magaslatain. Az ártérben felbukkanó délszláv helynevek tehát sokkal régebbi eredetűek. Kanacsról Cziráky 1893-ban azt írja, hogy még Zsigmond uralkodása alatt jöttek ide Kulpa vidéki oláhok (vlachok), „de ezek nagy része csakhamar visszaköltözött. Emléküket az Oláh völgy elnevezés őrzi és házaik romjai fölött Kanacson az épületek körül honos zsombor (Sisymbrium Loeselii) tény ész". 12 Egyed Antal összeírása szerint: „A kanacsi pusztán rácz falu volt, hol a partokban sütőkemencék most is látzanak. Rácz temető most is a neve, ahol temetőjük volt." 13 Pesti Frigyes hely névgyűjtése során Kanacsról a következőket jegyezték fel: „Kanacsi dűlő 250 hold kanacsi kaszáló, ezt kapta a város, hogy 1713-ban ezért négyfogatú kocsit tartozott tartani a földesúrnak. Ezen kanacsi kaszálló teknyő fekvésű lévén, annak kétfelőli hegyoldalaiban putri helyek látszatok lévén, hagyomány szerint jelenben is állíttatik, hogy e helyet 2 századok előtt Ráczok lakták, kik rablásból élelmezték magukat e tájon, mindaddig, míglen a katonaság által űzőbe vetetvén e helyről eltávoztak." Magam feljegyezte történet ehhez hasonló. Dunaföldvár a kuruc háborúk után újra benépesült. 1728. évi összeírás ugyan már nem említ itt őslakosokat, de ez nem zárja ki azt, hogy a telepesek a török időket átvészelt, régi magyar lakosság laszármazottai lennének. Dunaföldvár is megörökli környezetének elpusztult területét, ahonnan népessége is feltöltődött. Területe a XVIII. sz. elején a legnagyobb, ide tartozik Nagy és Kis Kömlöd, Kér, Akalacs és Pázmánd is. A németek 1699-ben, 1701-ben és 1720-ban jöttek. 1750-ben az összeírás szerint a lakosság egyharmada német. 1 ' 1 1864-ig ezért a földvári ferencrendiek templomában három nyelven folyt az istentisztelet (Pesty). Báró Mednyánszky László esztergomi kanonok és földvári apát, 1713-ban létrejött és 1738-ban megerősített úrbéri szerződésében a lakosok „Ritka szabadságot nyertek", mert földjeiket szabadon adhatták, vehették, és azok így úrbéri telkekre nem voltak felosztva és minden termesztményből csak tizedet adtak. Ezenkívül szabadon költözhettek, és a házak után csak füstpénzt fizettek. Kanacs bérletéért fuvart adtak. 1725-ben megengedte nekik, hogy a robotot pénzben válthassák meg, ezzel Galgóczi szavaival: Ürbér alól úgy váltakoztak, mint a királyi városok egyrésze. Az árenda 1754-ben 2000 Ft volt. 15 Ez a szabadság, melyhez hasonlóval csak Szekszárd és Mohács rendelkezett a Duna mentén, erősítette Dunaföldvár sajátos társadalmi fejlődését, a polgárosodást, mezővárosi irányában, az újkorban is. 1768-ban már a fiskus kezében van az uradalom, mert ettől kérik a jobbágyok a váltság és az árendáció meghatározását. 16 1775-ben Mária Terézia a nagyszombati főiskolának, majd pedig II. József a pesti egyetemnek adta. 1794-ben 1141 ház, 1225 család lakja, ezekből 215 iparos, a város lélekszáma kb. 6000. Dunaföldvár azon az úton volt, hogy a Dunamente legjelentősebb mezővárosává, kisiparos központjává váljon. 1829-ben 9990 lakost számlál, 1857-ben 13 257-et. Ezután fejlődése megakad, lélekszáma visszaesik, 1900ban már több mint egy ezerrel kevesebb. Maga a város a Duna mellett, magas löszparton van, régebben csak „keskeny torok" szárazföldön keresztül volt megközelíthető délről. 17 Nyugat felől lapos, vizenyős, legelőként használt völgy határolta, melynek északi részén a Nádas, vagy Felső tó volt. Ezt a részt Felső legelőnek nevezték. Ettől délre feküdt a Középső legelő a Csádés tóval, és a várostól délnyugatra az Alsó legelő és benne az Alsó tó foglalt helyet. Ezeket a tavakat a hagyomány szerint még Mednyánszky adta át a lakosoknak halászatra, hogy ,,ne menjenek 56
