Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

ÁLLATTARTÁS - Juhok

Dunaszekcsőn az 1767-es úrbéri szerződés szenint 10 bárány után egyet adtak a földesúrnak, vagy helyette 10 krajcárt. 1790-ben az urasági birkanyájak pusztításai miatt panaszkodnak a jobbágyok. 1828-ban készült összeírás szerint a jobbágyok kezén 456 birka volt. Azt gondolom, hogy itt is elsősorban a Német utca tartott házánál birkákat, mint más sváb helységben. Mohács tanáesülési jegyzőkönyvei bőségesen dokumentálják a juhos és ökrös gazdák elkeseredett ellentétét a legelők és főként a Sziget használatát illetően. A fennmaradt adatokból sokszor nehéz eldönteni, hogy a bennük említett juhászok mohácsi lakosok-e, vagy a mohácsi árterekben teleltető idegenek. 1776-ban a szomszédos láncsuki birkanyájak pusztították a mohácsi szőlőket és „a hajdúk és csőszök fejeket betörik, ha azok az állatokat be akarják hajtani".

187 Ugyanebből az esztendőből való az első szigorú rendelkezés a sziget védelmében: „Már ennek előtte a juhos gazdáknak megtiltatott, hogy a szigetbe juhokat be ne hajtsák, azon tilalommal semmit sem gondolván, juhaikat által hajtották, arra való nézve mivel a juhok után semmi nemű marha nem legelhet... s már a B(ecsületes) V(áros) közönséges akarattal elvégezte volt és megtiltotta, hogy Juhokat a Szigetbe nem merészellyék be hajtani, úgy ennek utána 6 Ft vagy 25 pálca büntetés alatt megtiltatik és kinek eddig juhai a Szigetben voltak, vasárnapig azokat ide által hajtsák és az sörtvéseket a rétekre ne eressze".

188 1783-ban újra „proponáltatott, hogy a birkákat a rétekről el tiltsuk, mert miattuk a forspontos lovakat éppen nem tarthatunk azért inkább a Birkák irtassanak ki, mint sem forspontos lovak nélkül legyünk: El végeztetett, hogy valahol birkák vannak és akik városunkban birkákat ta,rtanak, mind azokat hajtsák a Cserben, nem pedig a réteken a városnak kárára őriztessenek."

189 Egyik párt sem tudta akaratát tartósan érvényesíteni, mert a bíróválasztásokon hol az egyik, hol a másik kerekedett felül. A szigetből sem tudták véglegesen kitiltani a birkákat, mert téli legelőn ismételten ott találjuk azokat. 1790. februárjában „A város főbírája proponálja: a Tavasz lassanként magát szépen mutogatja, és az Juhos gazdák a szigetből a Juhokat mezőre kihajtani fogják, ez erányt végezzenek városi Uraimék, meg engedjük-e hogy a mezőre ki hajtság vagy sem. — Egyáltalán nem... lássanak a Juhos gazdák hol találnak számukra legelő mezőt, más különben mihelest ezen végzésünket által hágják, a juhok azonnal a határból ki tiltassanak."

190 Néhány nappal később a juhos gazdákat azok kérésére, nem is adóztatják meg a város domesztikája részére, mert megígérték, hogy juhaikat kihajtják a város határából. Ugyanabban az esztendőben április 5-én Szkróbó Ilia juhos gazda „azon okból, hogy a városiak által ő leg főképpen háborgattatik az juhok miatt, a tanácsházban mindenek hallatára vakmerően merészelte a városiakat mutató ujjával fenyegetni, mondván hogy 100 Esztendő múlva is megköszöni ezen jó akarattyokat a városiaknak, melly szavai minyája által rosszra magyaráztatván, tovább való securitásunkra íme improtocoláltatnak..." Pár nappal később Halász Mihály kenderét gyaníthatólag „a juhos gazdák lekaszálták és elrontották, mert igen ellenük volt". A város kárpótolja őt, mert a város érdekeinek védelmében szerezte haragosait. Ekkor szigorúan szabályozták újr

a a juhok számát. Egy telkes gazda 12 juhot tarthat, az ezen felüli mennyiséget külön megadóztatják.

191 1833-ban sombereki szerb juhosgazdák összesen 820 birkát hajtanak a mohácsi ugarra és tarlóra február 15-től „a katholikus Szt. Miklós napig öszszesen 300 Forint bérét... Ha pedig a víz bennünket ki szorítana a Szigetbül, tartoznak a határunkból ki költözni", köti ki a város elöljárósága. 1837. telén 389